A Fabelman család – Steven Spielberg legszemélyesebb és legzsidóbb filmje a megbocsátásról

Fantasztikus időszak áll Steven Spielberg mögött. Alig egy nappal azután, hogy A Fabelmans című filmje elnyerte a legjobb drámai filmnek járó Golden Globe-ot, és a legjobb rendezőnek járó díjat is elnyerte, most kapta meg 13. jelölését az Amerikai Rendezők Céhétől, amivel megdöntötte saját rekordját.

Spielberg évtizedeket töltött társszerzőként személyes, félig önéletrajzi ihletésű, a filmkészítéshez való viszonyát és az antiszemitizmussal kapcsolatos tapasztalatait vizsgáló film előkészítésén, amely egyfajta szerelmeslevél az édesanyjához, és visszatekintés dédelgetett családi emlékekre.

„Öt ember boldogabb most nálam” – mondta az Oscar-jelölt, amikor átvette az elismerést. „A nővéreim, Anne, Sue és Nancy, édesapám, Arnold és az édesanyám, Lea, aki most is onnan fentről röhög rajtunk!”

„17 éves korom óta bujkálok a történet elől” – ismerte el. „részekben meséltem el a pályafutásom során. Az E.T.-nek sok köze van ehhez hozzá, a Harmadik Típusú Találkozásoknak is, de soha nem volt bátorságom, hogy nyíltan meséljem el ezt a történetet, amíg Tony Kushner (a drámaíró/forgatókönyvíró) aki, amikor a Münchenen dolgoztunk, le nem ültetett, és azt nem mondta: „hallottam az életedről sztorikat, mesélj róluk”. És elkezdtünk beszélgetni.”

Az írás során Spielberg megbirkózott múltjának szellemeivel.

Hozzátette – „Sokáig halogattam, hogy kitaláljam, mikor mesélhetem el ezt a történetet, és akkor jöttem rá, amikor 74 éves lettem. Azt mondtam: 'Jobban teszed, ha most azonnal megcsinálod'. És nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy megtettem.”

A sajtószobában a színfalak mögött még inkább megnyílt a jelenlévő újságírók előtt.

„Azt hiszem, bizonyos értelemben meg kellett találnom a megbocsátást. A Fabelmans a megbocsátás aktusa. Így tudtam megbocsátani, és így tudtak a szüleim megbocsátani egymásnak. Szóval ennek a középpontjában tényleg az áll, hogy képes legyek beszélgetni a múltammal.”

„Mindketten nagyon erősen és mélyen szeretjük a saját zsidóságunkat és a zsidóságot, részben ez kötött össze minket, amikor a Münchenen dolgoztunk” – mondja Kushner. „Mindez csak része volt annak a későbbi történetnek, amely egy zsidó családról szól. Fabelmanék azok, akik – és ezt oly könnyedén és büszkén vállalják és élik meg”.

Az aish.com írása alapján