A divat fénykora
és hanyatlása: egy zsidó szolgáltatás a kettős Monarchiától az államosításig
címmel indítjuk el Fejes Katalin "egykori zsidó divatszalonok" sorozatát. A szerző az ELTE Szociológia Doktori Iskola Interdiszciplináris Kutatási Programjának hallgatója. Kutatása a századfordulótól az államosításig tartó időszak magyar történeti szociológiájának olyan szegmensét vizsgálja, amely a zsidó tulajdonban lévő divatszalonok történetére, a tulajdonosok társadalmi beágyazottságára vonatkozik.
A pesti Belváros divatszalonjai a századfordulótól kezdve egészen az államosításig különleges szerepet játszottak a magyar történelemben, szépen mutatják a korszakok változását a magyar zsidó történelem problémás aranykorától a világháborús pusztításon és a felbomláson át a konszolidáció átmenetén keresztül a világválságig, a holokausztig, a „koalíciós idők” újrakezdési kísérletein át az államosításokig. Reményt, szorgalmat, pusztítást és pusztulást, újrakezdést és végső kifosztottságot egyetlen nemzedék életideje alatt.
A zsidó tulajdonosok sorsa a történelem fél évszázadának a lenyomata, hiszen az általuk irányított divatszalonok formálták a divatot, befolyással bírtak az öltözködés stílusára. Tevékenységük egyaránt fontos szerepet játszott a századfordulón a Monarchiában, majd annak felbomlása után a gazdasági és kulturális modernizációban, valamint a polgári értékrend fenntartásában, egy olyan korszakban, amikor az fokozatosan háttérbe szorult, a tulajdonosok egzisztenciája megingott, majd életük is veszélybe került. Egy gyorsan felívelő és gyorsan elpusztított közösség, értékrend, életforma története mindez, a fiatal és szörnyűségesen sok szenvedést túlélt Budapest, a folyton félbeszakadó magyar modernitás és a zsidó polgárság története is egyaránt a divatszalonok története.
A Neumann divatszalon
Neumann Berta neve hajdan egyet
jelentett az eleganciával, a visszafogott stílusos előkelőséggel. A nőiruhaszabó
szorgalmas munkájának köszönhetően rövid idő alatt a pesti Belváros egyik
legismertebb divatszalontulajdonosa lett. Berta élete és szakmai pályafutása –,
miközben alakította és formálta a mindennapok divatstílusát –, egy korszak
lenyomatává vált, ami a modernizációtól az államosításig majd félévszázadot
ölelt fel.
Berta 1886.
augusztus 20-án született a vajdasági Zsablyán (ma Szerbia), az izraelita házaspár Pollacsek Jozefa és Neumann
Móric gyermekeként. A család feltehetően az apa, Neumann Móric kis szatócs
boltjának bevételéből tartotta fenn magát, azonban a családi vállalkozás nem
bizonyult sikeresnek. A csőd arra készítette Bertát és fivérét, Bernátot, hogy a
fővárosban próbáljanak szerencsét. A századforduló szépülő Budapestje a két
testvér számára a lehetőségek tárházát jelentette. Berta a nőiszabó mesterséget
választotta, míg fivére a kereskedői szakmát tanulta ki. A tanulmányaik
befejezése után a testvérek szinte semmiből építették fel a maguk textil-, és
divatbirodalmát.
Fekete tüllruha, Neumann Berta vázlat / Színházi Élet, 1928. 39.
Berta 1907-ben
nyitotta meg első üzletét a pesti Belváros szélén. A tehetséges szabónő azonban
hamar közkedvelt lett a pesti dámák körében, és lassan kinőtte a Váci körúton
lévő üzletet. A Dorottya utca 3. szám alatti 16 szobás, hatalmas divatszalon
már minden igényt kielégített. A műhely részben közel 60-80 munkás
szorgoskodott, míg a barokk stílust idéző fogadószobákban a manökenek, a
direktrisz és a főnökasszony, Berta várta a vendégeket.
A divatszalon
ajtajának kilincsét olyan sztárok adták egymásnak, mint Paulay Erzsi, Kosáry Emmy,
vagy Gaál Franciska, de mellettük számos mágnás szépasszony például Sorg
Jenőné, Vida Pálné, gróf Khuen-Héderváry Sándorné is gyakori megrendelőnek
számított. Berta egyéni és merész párizsi stílusú ruhái utánozhatatlanok
voltak. Az 1920-as évek flepperei, az 1930-as évek modern női mind nála
rendeltek ruhát.
Kék szvetter, Neumann Berta vázlat / Színházi Élet, 1928. 39.
A mindennapok
öltözeteinek tervezése mellett rendszeresen kapott felkéréseket a
Vígszínháztól, a Fővárosi Operettszínháztól és a Király Színháztól színpadi
jelmezek készítésére. Egyes kritikusok szerint a nők nem azért mentek a
Vígszínházba, hogy megcsodálják Gombaszöghy Frida játékát, hanem azért, hogy
szemrevételezzék a legújabb Neumann-modelleket. A divatrovatok szintén Berta
modelljeiről áradozta és rendszeresen beszámoltak a szalonban rendezett
divatbemutatókról.
A szakmai sikerek
mellett a szerelem is rámosolygott az üzletasszonyra egy megbízható
banktisztviselő személyében. A szinte földijének mondható, a bánáti Moholból
származó, izraelita vallású Pollacsek Bernáttal, 1910 októberében kötöttek
házasságot. A házaspár anyagi gyarapodásának köszönhetően 1924-ben megvásárolta
az Istenhegyi út 8. szám alatt álló, Györgyi Dénes által tervezett barokk
stílusú villát, ahova már hármasban, Ági lányukkal költöztek be.
Az Istenhyegyi úti ház / Fotó: Suzanne Lorant, Forrás: Fortepan
A virágzó üzletnek
a gazdasági válság vetett véget, mert Berta kezességet vállalt testvére Rákóczi
úti textilüzletében. Mielőtt mindenük elúszott volna, kényszeregyességet kötöttek
a hitelezőkkel, és eladták az Istenhegyi úti villát. Miután rendezték a tartozásokat,
átköltöztek a Bimbó út 39. szám alá, és minden erejükkel az üzletre
koncentráltak. Addigra már Berta férje is feladta banki állását és betársult a
cégbe. 1938-ban, az akkor 26 éves lányuk, Ági is csatlakozott a családi
vállalkozáshoz. Az általa tervezett sportruha kollekció a fiatal modern lányok
kedvence lett.
Neumann kollekcióból Patou modell alapján / Színházi Élet, 1938. 40.
Az 1940-es évektől
kezdve a divatszalon kevesebb sajtónyilvánosságot kapott. Bertának és
családjának szembesülnie kellett azzal, hogy fokozatosan fogy körülöttük a
levegő. A sikeres üzletasszonyban, a nagyszerű divattervezőben lassan csak a
zsidót látták meg. 1942-ben a lányuk férjét, Kallós Istvánt, akivel Ágnes
1933-ban kötött házasságot, behívták munkaszolgáltara. Közben Berta férje a
nőiszabók képviseletében néhány szakmabelivel csatlakozott Országos Magyar
Zsidó Segítő Akcióhoz, hogy az OMZSA-n keresztül segélyeket juttassanak el a
nélkülöző hittársaiknak.
A német megszállást
és a nyilas hatalomátvételt túlélte Neumann Berta és Pollacsek Bernát. Miután a
nőiszabókat vizsgáló igazoló eljárásban igazolták magukat, újra kezdhették munkájukat
a szalonban. 1947 márciusában, a Belvárosi Kávéházban egy nagyszabású divatbemutatón
vettek részt tavaszi-nyári kollekciójukkal. Úgy tűnt számukra, hogy a borzalmak
után elindul végre az élet. A divatszalon kezdett helyre állni, a pesti nők
csinosak és divatosak akartak lenni.
Fekete-fehér aprókockás tavaszi ruha / Színházi Magazin, 1940. 13.
1949. december 16-án
megkezdték a divatszalon államosítását, majd 1950. április 29-ével végleg
megszüntették. Neumann Berta, az egykor híres divattervező a zsidóságnak ahhoz
a részéhez tartozott, aki munkája révén a magyar társadalom polgárosodott
rétegét alkotta. Családja, házassága, szakmai hovatartozása a zsidósághoz
kapcsolta, ami nem vallási kötődést jelentett, hanem kulturális gyökereket. Társadalmilag
ahhoz a kereskedő réteghez tartozott, melynek létrejöttét a vállalkozás
szabadsága és a céhrendszer teljes felszámolása segítette. Neumann Berta majd
három évtizedig irányította és diktálta a pesti divatot, de a német megszállást
és a nyilas rémuralmat követően a magyar társadalom nem tekintett rá és
családjára másként, mint zsidókra. Túlélésük a történelem véletlen
sorsfordulójának köszönhető, mindössze annak, hogy a budapesti zsidóságnak az
életben maradásra nagyobb esély adatott.
