Hibázott-e a kórház? – dr. Frölich Róbert országos főrabbi válasza Oberlander Báruch rabbi írására

---

Írása széleskörű haláchikus alapokra támaszkodik, és élvezetes olvasmány lehetne, ha a haláchát objektíven kezelné. Sajnos azt kell mondanunk, hogy az írás nem csupán haláchikus állásfoglalás, de utolsó bekezdésében egyúttal a MAZSIHISZ-tés a kórházat véleményünk szerint ok nélkül támadó és dehonesztáló irat.

Állításunk alátámasztására először lássuk az írásban fellelhető logikai hibákat.

1., „Anélkül, hogy Biszku Béla politikai és erkölcsi felelősségéről véleményt alkotnánk, valamint hogy a konkrét esetet értékelnénk, érdemes az ügy általános morális dilemmáját a háláchá szemszögéből megvizsgálni”- írja Oberlander Báruch. Cikke végén azonban így ír: „…és lévén, hogy sokak szemében egy volt karhatalmi bűnös ellátása nem javította, hanem rontotta a zsidó közösség megítélését…”. Tekintve, hogy Biszku Béla perében a vádlott halála miatt nem született jogerős ítélet, s hogy az ítélet meghozataláig nem nevezhető senki bűnösnek (ártatlanság vélelme), megítéli Biszku Bélát, ki Oberlander Báruch állításával szemben nem elítélt bűnös.

2., Ugyancsak a cikk végén három pontban –önmagának ellentmondva- mégis ecseteli a konkrét esetet, a tárgyhoz nem tartozó megjegyzéseket publikálva (önmaga által is bevallottan, a köztudatra hivatkozva vélelmezett kórházi várólista, ugyancsak vélelmezett „belépő” stb.). Ezzel nem a halácha betűjét, de még csak a szellemét sem idézi. Mózes V. könyve 13. fejezet 15. verse ugyanis így ír: ha kerested, ha kutattad, ha alaposan utánajártál.

E kritériumoknak a köztudatra való hivatkozás nem felel meg. Külön érdekesség, hogy a kiadvány ugyanezen számában olvasható Kámcá és Bár Kámcá története (Gitin 55b) az oktalan gyűlölködés következményeiről…

Amit Oberlander Báruch írt a bűnösök és a terroristák ellátásáról, meglátásunk és fentiek szerint nem tartozik vizsgálódásunk tárgykörébe. A kérdés pusztán annyi: köteles volt-e a MAZSIHISZ Szeretetkórháza ellátni a súlyos beteg nem zsidó embert.

A gyógyítás és gyógykezelés, az orvosi etika tekintetében az orvost a hippokrátészi eskün túl még sok minden más etikai szabály köti. A zsidó orvoslás etikájában azonban szerepel még egy nagyon fontos alkotóelem, mely sehol máshol nem bukkan fel: a tórai, ezen keresztül a vallási etika. Épp ezért valóban helyénvaló a kérdés objektív haláchikus vizsgálata. Újfent kijelentjük, hogy vizsgálódásunk tárgya általános, csupán a nemzsidó betegek zsidók általi gyógykezelésének haláchikus lehetőségeit tárgyaljuk.

Egyetértünk a vitaindító irat Gyógyítani kötelesség alcímű bekezdésével, de mint azt említettük, szerintünk a többi a fent felsorolt indokok miatt már nem tartozik a tárgyhoz. Néhány haláchikus gondolattal kiegészítjük tehát mindazt, amit Oberlander Báruch az első bekezdésben leírt.

Mózes I. könyve 1. fejezet 27. versében áll: És megteremtette I.ten az embert a saját képmására, I.ten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

Ebből egyenesen következik, hogy minden ember, felekezetre és bármely más különbségekre való tekintet nélkül az i.teni képmás hordozója. Amennyiben nem tiszteljük az embert, úgy nem tiszteljük a benne lévő i.teni elemeket sem. Az orvos a betegben nem pusztán az embert gyógyítja, de közöttünk tartja a benne lévő i.teni szikrát is.

Mózes III. könyve 19. fejezet 18. versében áll: Szeresd felebarátodat, mert olyan, mint te!

Abban mind a régi, mind a modernkori bölcsek egyetértenek, hogy a „felebarát” szó nem csupán a zsidókra, hanem minden embertársunkra vonatkozik. A szeretet parancsa megkövetelné a törődést akkor is, ha nem állna ott a vitaindító cikkben említett parancs: „ne állj tétlenül felebarátod vérénél”. E parancs idézésekor egyébként Oberlander Báruch maga is a „felebarát” szó mindenki átfogó jelentését fogadja el.

A szeretet sokféle módon mutatkozhat meg. Örömben és bánatban, együttérzéssel, vigasztalással, közös boldogsággal. Lehet materiális és lehet spirituális kifejeződése. E szeretet egyik kinyilvánítása a részvét a bajban, a fájdalom fizikai vagy lelki enyhítése.

A Sulchán Áruch Jore Dáé traktátus 335. fejezet 9. paragrafusában áll: Látogatjuk a nemzsidó betegeket a békesség végett.

A beteggel való törődés micva, vallási kötelezettség. A Sulchán Áruch leszögezi, hogy noha a nemzsidó betegek látogatása nem vallási törvény, de akár a két fél között, akár a tágabb értelemben vett zsidó és nemzsidó közösség között fennálló békesség végett kiterjeszthető e parancs a nemzsidó betegekre is.

A Sulchán Áruch e paragrafusa kiragadott egyet a Talmud Gittin traktátus 61a lapján álló tevékenységfüzérből, melyet a zsidók kötelesek megtenni a nemzsidók felé is, a már kifejtett békesség végett: Tanították mestereink: Segélyezzük a nemzsidó és zsidó szegényeket, látogatjuk a nemzsidó és zsidó betegeket, eltemetjük a nemzsidó és zsidó halottakat egyaránt, a békesség végett.

Mint látható, csupa olyan tevékenységet sorol fel a Talmud, mely erkölcsi kötelezettséget ró az emberre, felekezet nélkül. Mindezen cselekedetek a már említett kifejeződései a felebarátaink iránt érzett szeretetnek.

Látogatni tehát szabad –sőt kell – a nemzsidó betegeket. Szabad-e, kell-e gyógyítani őket?

Slomo ben Aderet, a Rásbá responsuma I. kötet 120. fejezetében, a nemzsidó asszonyok teherbeesési kezeléséről szóló válaszában írja: …mindazonáltal, az orvos, aki mindenkit gyógyít, de őket (mármint a nemzsidó asszonyokat) nem, gyűlöletet okoz.

Egyértelmű: amennyiben nem akarunk gyűlöletet gerjeszteni, úgy ne a beteg hovatartozását nézzük, de a gyógyításra koncentráljunk.

Meg kell jegyezzük, hogy a Rásbá szavainak leírásakor még mit sem tudtak általános humánumról, a XIII.-XIV. században nem a nagy egészet, hanem a részhalmaz zsidóság érdekeit nézték.

Ovadja Joszéf a Jábiá Omer 8. Kötet 38. fejezetében írja: Találtuk és láttuk a Chátám Szofér responsumában – aki idézi a Bét Joszéf Bedek Hábájit Jore Déa traktátusát –, hogy a Rámbán foglalkozott nemzsidó nők gyógyításával, hogy teherbe eshessenek.

Azaz: itt nemhogy egyetlen ember gyógyításáról van szó, de Náchmánidesz, a Rámbán, azzal foglalatoskodott, hogy nemzsidó asszonyok gyereket tudjanak szülni. Nem csupán az élet fizikai értelemben vett meghosszabbításán fáradozott, de az élet generációkon át történő továbbvitelét segítette elő, s mindezt nemzsidó asszonyok számára, akik a halácha értelmében nemzsidó gyerekeket szülnek majd.

Moshe Feinstein az Igrot Moshe Orách Chájjim 4. kötet 79. fejezetében írja, egy adott orvos szombaton való gyógyító munkájára vonatkozólag: Ha olyan helyen él, ahol a többség nemzsidó, és a kevés zsidó, aki ott él, ismeri őt, és tudják, hogy érdemes őt felkeresni gyógyulásért a veszedelem idején, akkor a nemzsidó tekintetében járjon el az ország törvénye szerint.

Ugyancsak ebben a fejezetben írja: Annak ellenére, hogy a Choféc Chájjim megtiltja a szombati gyógykezelést, Feinstein példát hoz fel, mely szerint a régi orosz falvakban, ha az egyetlen zsidó orvos nem ment ki a beteghez szombaton, halálos veszélynek tette ki magát és az övéit, s ha emiatt megölték, az ország igazságszolgáltatási rendszere felmentette az esetleges gyilkosokat.

A teljes írás ide kattintva olvasható el

---