Heisler András: Kertész Imre halála Magyarország és a magyar zsidóság súlyos vesztesége
Fő műve, a Sorstalanság – bármilyen furcsa – felszabadító holokausztregény. Felszabadít, mert leszámol az emberrel és művével, a történelemmel kapcsolatos illúziókkal. Segít pontosan és tisztán látni, mégis esélyt és reményt kínál azzal, mikor főhőse felismeri: azon kívül, ami körülvesz bennünket, mindig ott vannak saját lépéseink.
Azok, amelyek a tőlünk idegen sorsot visszaszerezhetik számunkra. Van mód rá, hogy felelősen élhessük életünket akkor is, ha sokszor nagy árat kell fizetnünk érte. Olyat, amilyent éppen Kertész Imrének kellett, hosszan dacolva a közönnyel és az értetlenséggel, egészen addig, amíg Spiró György rendkívüli jelentőségű kritikája el nem indította munkáját a százszor is megérdemelt világhír felé.
Kertész Imre a legnagyobb és legkegyetlenebb regényt írta meg a holokausztról egy magyar kisfiú, azaz önmaga élettörténetének puszta nyersanyagából, s mindezt közös anyanyelvünkön, magyarul.
A Sorstalanságot le lehetett fordítani, részévé vált a világirodalomnak, de teljesen talán csak mi, magyarok érthetjük meg. A múltról beszélt, de mindvégig a jövőről szólt: pesszimizmusa erőt adó éleslátás volt és tömény szeretet. Illik életére a mondás: legyen áldás az emléke.
A Mazsihisz-közgyűlés szinte egyhangúan elfogadta az Alapszabály részleges módosítását
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
