Ha kedvet lel az Örökkévaló bennünk, akkor elvisz bennünket ebbe az országba

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:23 óra, az ünnep kimenetele: 21:43 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:43 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Slách Lechá” (Mózes 4. 13-15.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És szóltak Izráel fiai egész községéhez, mondván: Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük azt, az az ország nagyon, nagyon jó. Ha kedvet lel az Örökkévaló bennünk, akkor elvisz bennünket ebbe az országba és nekünk adja azt; oly országot, mely tejjel-mézzel folyó.” (Mózes 4. 14:7-8). Dr. Bernstein Béla fordítása.

Slách Lechá – Küldj el magadnak
(Mózes 4. 13-15.)

„És milyen a föld, vajon kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs?” (13:20). Mózes nem elsősorban a mezőgazdasági feltételekre volt kíváncsi, hanem az érdekelte, hogy vannak-e olyan kóser emberek, akiknek érdemei védelmet nyújtanak a meghódítandó országnak. Ha ez így van – kérdezik későbbi bölcseink, akkor miért küldte embereit az utcák, mezők, gyümölcsösök feltérképezésére, miért nem az imaházak, tanházak törzsközönségét vizsgáltatta meg, vagyis azokat a helyeket, ahol a tagok között – elméletileg – nagyobb számban találhatóak egyenes, jámbor emberek?

Válaszuk szerint az igaz embereket nem elsősorban a templomokban kell keresni, mivel ha elegendően vannak egy adott területen, akkor erőteljes lenyomatot hagynak mindenütt. Áldásos tevékenységük ugyanis nem korlátozódik a szent helyekre, hanem a legeldugottabb részekre is kiterjed.

„Így terjesztették rossz hírét az országnak, melyet kikémleltek, Izrael fiai előtt” (13:32). A kémek bűne nem az volt, hogy beszámoltak tapasztalataikról, hanem a jelentésükben elejtett megjegyzéseik, melyek bölcseink szerint árulkodnak arról, hogy eleve azzal a szándékkal mentek az országba, hogy onnan visszatérve lebeszéljék társaikat a honfoglalásról, és visszavigyék őket Egyiptomba. Ezzel nem csupán saját sorsukat pecsételték meg, hanem egy egész nemzedéket térítettek le a helyes, Istennek tetsző útról.

Rabbi Jichák Elhánán Spector (1817-1896) írja: „A világ összes bűnéről elmondható, hogy a vétkesnek használ a megtérés (tsuvá), igaz ez az Isten ellen elkövetett és az emberek egymás közti vétkeire egyaránt. De ha valaki a saját népe ellen vétkezik, akkor bűnére semmilyen módon nem nyerhet engesztelést, és a tsuvá sem használ számára”.

Meg kell jegyezni, hogy a kémek közül ketten, a Júda törzséből való Káleb, illetve az Efraim törzset képviselő Jozsua nem mondtak semmi negatívumot, amiért el is nyerték méltó jutalmukat, ők ugyanis a későbbiekben aktív részeseivé válhattak a honfoglalásnak. Helytállásukkal kiérdemelték ezt, hiszen olyan időszakban őrizték meg hitüket, ezáltal a józan eszüket, amikor népünket inkább a kishitűség és a szolgalelkűség jellemezte.

„Elvitték az általuk kikémlelt föld rosszhírét” (13:32). Rabbi Ákivá Joszef Slézinger(1838-1922) mondta: „a kémek által elkövetett bűn azóta is folyamatosan üldözi Izrael népét.

A szétszóratás büntetése a kémek bűnének “köszönhető”, hiszen még most sem lett kigyomlálva Izrael gyermekeinek szívéből ártó hatása, miként a zsoltárban olvassuk (106:24-27): „megvetették a gyönyörűséges országot, nem hittek szavának. Zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az Örökkévaló szavára. Akkor kezet emelt felőlük, hogy elejti őket a pusztában. S hogy magzatjukat a nemzetek közé ejti, és hogy szétszórja őket az országokban”. A megváltás sem jön el, míg e bűnt ki nem ássuk lelkünkből és nem lesz magától értetődő Izrael iránti szeretetünk…”.

„Bocsásd meg, kérlek, e nép bűnét szereteted nagysága szerint” (14:19). Rábénu Báhjé ben Áser kérdezi: „Miért nem tesz említést Mózes e helyen imájában az atyák érdemeiről? Az aranyborjú vétke után ekképpen szólította meg az Örökkévalót: „Emlékezz Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, szolgáidra…(2Mózes 32:13), és ez használt, hiszen Isten enyhített a szigorú végzésén.” Mózes – mondja válaszában Rábénu Báhjé – hitt abban, hogy az atyák érdemei segítséget adnak Izrael gyermekeinek minden, az Örökkévaló ellen elkövetett bűnük megítélésekor. Azonban amikor hogy a zsidó nép tagjai megvetéssel nyilatkoznak az atyák földjéről, joggal gondolhatta Mózes: az Izraelről megvetéssel szólók méltatlanok rá, hogy őseik érdemeinek figyelembevételével legyen helytelen tettük elbírálva”.

„Tésztátok elsejéből adományt adjatok adományul, mint a szérű adományát, úgy adjátok azt” (15:20). A párásá utolsó öt mondata a tésztából vett résszel (hálá) foglalkozik, ami egyike volt a kohénoknak járó huszonöt ajándéknak.

A Hátám Szófer a pászuk más olvasatát is felfedte: „a gyermekek hasonlatosak a tésztához, alakíthatóak, szívükben elültethető a Tóra és a micvák szeretete, a hagyományokhoz való ragaszkodás. Amikor az Örökkévalónak adandó tésztáról olvasunk, gondoljunk gyermekeinkre, és jusson eszünkbe: minél hamarabb elkezdjük őket szoktatni a Tóra rendszeres és alapos tanulmányozására, annál valószínűbb, hogy eredményes lesz nevelésünk és a tradíciókat ismerő, gyakorló felnőttekkel erősítjük családunkat, és az egyetemes zsidóságot egyaránt.

„El ne térjetek szívetek és szemeitek után melyek után paráználkodva járnátok” (15:39). A dolgok természeténél fogva fordítani kellene a pászukban található szórenden, hiszen elsőként a szem látja meg azt, ami után „paráználkodva járna”, és csak ezt követően dobban a kelleténél hevesebben a szív!

Ez igaz, azonban tudni kell, hogy az első pillantásért nem jár büntetés, hiszen akár véletlenül is előfordulhat, hogy olyanra nézünk, amire nem volna szabad. Az alaposabb szemügyre vételezés előtt viszont már szívünk veszi át a főszerepet, amennyiben „engedélyezi”, hogy ismét a vágy titokzatos, egyben helytelen tárgyára nézzünk, akkor már egészen más a helyzet megítélése, hiszen viharos gyorsasággal, felelősségünk teljes tudatában kezdődik el a „paráználkodva járás” folyamata.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---