Frölich Róbert: Sovuajsz, az ómerszámlálás vége, a Tóraadás ünnepe

---

Sovuajsz egy másik elnevezése: a zsengék napja (Chág hábikurim), ugyanis a Tóra írja: „A zsengék napján is, midőn bemutattok új lisztáldozatot az Ö.valónak, heteitek ünnepén…” (M.IV. 28/26). A zsengék napján mutatták be a Szentélyben az új kenyeret is, hálát adva az Ö.valónak a kenyérért (M.III. 23/17).

A jeruzsálemi Szentély fennállásának idejében a Tóra által Izrael földjének gazdagságát jelző hétféle termés: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya első érett termését (amit először láttak meg) szintén ezen a napon a Szentélybe vitték, ahol a papoknak és a földdel nem rendelkezőknek adták. Sovuajsz még az aratás ünnepe (Chág hákócir) is, mert: „Három ízben szentelj nékem ünnepet… és ünnepét az aratásnak…” – áll a Tórában (M.II. 23/14-16).

Az ünnep harmadik elnevezése: a Tóraadás ideje (Zmán mátán Tajroszénu). Bölcseink hagyománya szerint ekkor kapta a zsidóság az Írott és a Szóbeli Tant az Ö.valótól. Az ünnepet a Talmud egyszerűen csak lezárásnak (áceresz) nevezi, mivel ez az az ünnep, amely lezárja az ómerszámlálás napjait.

Sovuajsz egyike a három zarándokünnepnek (a másik kettő Pészách és Szukkajsz). I.tennek kettős célja volt a választott nép kiszabadításával az egyiptomi rabszolgaságból. Az egyik a Tóra, vagyis a Törvény kinyilatkoztatása, és a zsidó népnek való átadása, a másik pedig az Ígéret Földjének birtokba adása Ábrahám, Izsák és Jákob utódainak.

Sovuajsz szokásai, hagyományai is a Tóra, a Tóra adásának körülményei, tanításai körül forognak. Mielőtt beköszönt az ünnep, szokás a közösségekben – a férfiaknak – az éjjelt virrasztással és tanulással tölteni. A virrasztás neve Tikkun Lél Sovuajsz. A szokás oka, hogy a Midrás szerint Tóraadás napján elaludt a nép, s azóta is bizonyítjuk, hogy fontos a Tóra, és várjuk a kinyilatkoztatás felidézését, a Tíz Ige felolvasását. Tóraolvasás előtt, egy XI. századból származó imakölteményt, az arameus nyelvű Ákdómusz kezdetű pijjutot olvassuk, mely I.ten nagyságát dicséri, és hálát ad az Ö.valónak, amiért nekünk adta a Tórát.

Speciális magyarországi szokás, hogy Sovuajsz első estéjén kerül sor a bát-micvó, azaz a leánygyermekek a nagykorú zsidó társadalomba való felvételére, ünnepélyes szertartására. Ezen időponttól kezdve teljes jogú tagjai a zsidóságnak, ugyanolyan jogokkal bírnak, mint édesanyjuk, vagy nagyszüleik.

A templomot az ünnepet megelőzően szokás zöld ágakkal, lombokkal, virágokkal díszíteni, mert a hagyomány szerint a Szináj-hegy is virágba borult annak idején a nagy esemény tiszteletére a Tóra adását megelőzően.

Az első napon, mielőtt templomainkban a Tóra olvasásába kezdenénk, elmondunk egy arameus nyelvű pijjutot, imakölteményt, az Ákdómusz-t, melyben a Tóra felolvasója, mintegy engedélyt kér a felolvasásra, s veretes szavakkal ecseteli I.ten és az Ő Tórája nagyszerűségét.

A második napi Tóraolvasás előtt hagyományosan Rut könyvét (Megilász Rusz) olvassuk fel. A moabita Rut egy zsidó férfihez ment feleségül, s férje halála után anyósával visszatért Moáb földjéről Júda országába. Rut önként magára vette a zsidóság törvényeit és a Tóra szerint ő Dávid király dédnagyanyja, moábita származásának dacára. Története a kalászérés idején játszódik, így kapcsolódik az ünnephez. A hagyomány úgy tartja, Sovuajszkor született és halt meg Dávid király.

Az ünnep első estjén szokás tejes ételeket enni. A Tórát /a fentiek szerint/ Sovuajszkor kapták őseink és így minden edény használhatatlan volt, ezért gyümölcsöket és tejes ételeket ettek, míg ki nem kaserolták az edényeiket, vagy újat nem készítettek. A Tóraadás előtt ugyanis Izrael nem ismerte az állatok megfelelő levágásának, valamint a tejes és húsos ételek elválasztásának a törvényét, egy szóval a kasruszt, így csak tejes ételeket fogyaszthatott nyugodt lelkiismerettel.

Az írás eredetileg a Pesti Sólet újságban jelent meg.

---