Fantasztikus hangulatú Savouti éjszaka a Bálint Házban

---

Az éjszaka megnyitására a Mazsihisz elnökét, Heisler Andrást kérték fel a szervezők, majd elindultak a rendkívül színvonalas és szórakoztató előadások. Az alábbiakban az elnök megnyitó beszédét közöljük.

Sávuot, Svuajsz, vagy Pünkösd, vagy a Hetek ünnepe. Tessék választani. Sok különbség nincs, hiszen Savuot az Omer-számlálás negyvenkilencedik napját követően az ötvenedik napon van, s a magyar pünkösd kifejezés éppen a görög pentacosion szóból eredeztethető, melynek jelentése ötven.

A Tórában, mint a Gyülekezés ünnepe (Aceret), vagy mint a Zsengék bemutatásának (chag Habikurim) ünnepe szerepel, de természetesen e napot legfőképpen a Tóraadás ünnepeként tartjuk nyilván. Nem mellesleg ezen a napon kerül felolvasásra a Tízparancsolat.

S anélkül, hogy a Tórában szereplő történeteket, az ottani szereplőket összehasonlítanánk a jelenkoriakkal, fontosnak tartom, hogy szinte minden tórai történet kapcsán mindnyájunknak eszünkbe juthat valami távoli párhuzam, ami sokszor lehet csak formai hasonlóság, máskor akár tartalmi azonosság is. Az Egyiptomból kiszabadult zsidók néppé válása nem a fizikai szabadulásuk pillanatával járt együtt.

A megszabadult nép sokáig nem tudta mit kezdjen azzal a számára ismeretlen fogalommal, Szabadság.

„Megtartjuk és meghallgatjuk”, kiáltottak fel büszkén és boldogan őseink, majd az első adandó alkalommal megszegték azt. Vajon, a mi közösségünk képes lesz-e élni azzal a szerény függetlenséggel, amit az elmúlt két esztendő zákhányos közéletében ki tudtunk harcolni magunknak, tovább tudunk-e menni azon az ösvényen, ami sokak szerint talán újat hozott, de annyi mindenképpen bizonyos, hogy egy út elején járunk. A Zsidó Világkongresszus egy vezetője az általunk választott utat úgy jellemezte: rendkívül izgalmas kísérlet ez kelet-közép Európában, de egyben veszélyeket is rejt.

Őseinknek negyven év vándorlás kellett ahhoz, hogy a rabszolgasorban élt nemzedéket felváltsa egy új, fogékony, öntudatos generáció, hogy aztán benépesítsék az Ígéret Földjét. Vajon a holokausztot és a negyven esztendő vallásellenes diktatúráját követően mikor tud a mi közösségünk kiegyenesedett derékkal szembenézni a kihívásokkal? Súlyos a kérdés. De erre nekünk kell megadni a választ, s nem csak szavakkal, hanem tetteinkkel is!
Később a bírák és a királyok korában kiderült nem elegendő a függetlenség, ha hiányzik az a szellemi összetartó erő, ami kiemeli, és ezzel magakadályozza, hogy egy nép beolvadjon a környező népek kultúrájába. A zsidó nép esetében ezt az összetartó erőt a Tóra képviselte akkoron, s a Tóra képviseli ma is! „Mi tartottuk meg a Tórát és a Tóra megtartott bennünket” – mondja az ezerszer hallott mondás…,, de lehet, hogy igaza van.

Savuot éjszakáján ébren szokás maradni és a Tikun nevű szöveg gyűjteményt olvasgatni, amiben az írott és szóbeli tan részei találhatóak meg. Kívánom, tegye ezt mindenki tehetsége és képessége szerint. Mert eleve, személytől függő, kinek mit jelent maga az éjszaka. Számomra például, általában este tíz után már eljön a sötétség: mentségemül annyit, hogy csak ilyen korai lefekvéssel tudom a hajnali négy órás e-mailjeimmel riogatni munkatársaimat. De az is személytől függő, hogy a Savuoti éjszakán miről akarunk tanítást hallgatni. Ragaszkodunk a Tikun szemelvényeihez, vagy kitágítjuk tanulásunk spektrumát és a bennünket, a bennünk élő zsidót izgató kérdésekkel foglalkozunk.

A savuoti közös tanulás, vagy közös gondolkodás összeköt bennünket a Színáj hegyi tóraadás emlékével. Ezért jöttünk össze ilyen késő este, hogy éjszakába, majd hajnalba nyúlóan megismerkedjünk Tórai szövegekkel, a zsidó lét kérdéseivel, múlttal, jelennel, s jövővel.

---