„…és voltak mind a megszámláltak: hatszázháromezer és ötszázötven.”

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 20:03 óra, az ünnep kimenetele: 21:21 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 21:21 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Bámidbár” (Mózes 4. 1:1-4:20.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„Ha elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted, támogasd őt, akár idegen, akár lakó, hogy élhessen melletted.” (Mózes 4. 1:1-4:20.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Bámidbár
(Mózes 4. 1:1-4:20.)

„Ezek a közösség hivatottjai, atyáik törzseinek fejedelmei, Izrael ezreinek fejei ők” (1:16). A népszámlálást megelőzően a törzsek vezetőit a Tóra a közösség hivatottjainak nevezi, utalva arra, hogy nem Mózes által lettek kijelölve magas rangú hivatásuk betöltésére, hanem a közösség tagjai választották őket, és személyük széles körben elfogadott volt. Ennek köszönhetően nem keletkezett a törzsfők személyét illetően máhloke a zsidó nép köreiben. A „közösség hivatottjai” kifejezés emlékeztet arra, hogy a mindenkori zsidó vezetők a nép által választott küldöttek, nem pedig valamilyen különleges előjog birtokosai.

„Az egész közösséget összegyűjtötték a második hónap elsején, és bejelentették születéseiket” (1:18). Mózes az isteni felszólítás elhangzásának napján teljesítette feladatát és belefogott a micva teljesítésébe. Mestereink egybehangzó véleménye szerint, ha napjainkban kellene hasonló parancsot végrehajtani, akkor nyilvánvalóan többhetes előkészítést igényelne, bizottságokat választanánk, felelős vezetőt, meg persze helyetteseket keresnénk, Mose rábénu ezzel szemben az azonnali cselekvés mellett döntött. Kiemelkedő vezetőhöz méltóan felismerte: hiábavaló minden jószándék és eltökéltség, tisztában kell lenni azzal is, hogy az időtényező figyelembevétele a problémamegoldás nélkülözhetetlen záloga.

„És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj pusztájában” (1:1). Rabbi Háim Joszef Dávid Ázuláj (1724-1806) felhívja figyelmünket a tényre, miszerint a „Szináj pusztájában” szavak számértéke megegyezik a „békében” szó számértékével, mindkettő 378. A mester emlékeztet bölcseink kijelentésére (Midrás Mehiltá): amikor Izrael gyermekei megérkeztek Szináj pusztájába, soha nem látott egység uralkodott közöttük, amint (egyes számban) írva van: „és ott táborozott Izrael” (2Mózes 19:2).

„Egy emberként, egy szívvel” (Rási) várták őseink Istent, aki érdemesnek találta a népet a Tóra átadására. Ezenfelül arra is emlékeztet a számértékek egyezősége, hogy Sávuot előtt – mint Jom Kippurt megelőzően – célszerű békességet kötni a haragosoknak.

„Számláld meg Lévi fiait, atyáik háza szerint, családjaik szerint, minden férfiszemélyt, egy hónapostól fölfelé számláld meg őket” Mi az oka, annak, hogy a többi törzs esetében csak a húszévesnél idősebbeket számolta meg Mose rábénu, míg Lévi esetében már az egyhónapos kort betöltötteket is?

Az egyik lehetséges válasz: a hadköteles férfiakat el lehet kezdeni nevelni feladataik megfelelő teljesítése érdekében attól kezdve, hogy nagykorúak.

De a lévik esetében – akik a nép vezetői, tanítói voltak – lényegesen előbb kell elkezdeni a felkészítést. Megszámlálásik kapcsán feltűnő, hogy sokkal kisebb létszámban voltak, mint bármely más törzs tagjai. Rabbi Joszef Dov Szolovejcsik szerint nem véletlenül: „Köztudott, hogy nem volt saját birtoka a Lévi törzs tagjainak, amint írva van: „mert nekik nem adatott birtok közepette”(26:62), emiatt megélhetésük a többiek felelőssége volt. Mindez azért, hogy szent kötelességüket teljesíthessék: „tanítják rendeleteidre Jákobot és tanodra Izraelt, tesznek füstölőszert színed elé és égőáldozatot oltárodra” (5Mózes 33:10). Annak okán, hogy ellátásuk megfelelő legyen, valamint a többi törzs tagjainak se okozzon nehézséget, a Teremtő a lévik számát a mindenki számára ideális mennyiségben határozta meg.

„Számláld meg Lévi fiait, atyáik háza szerint, családjaik szerint, minden férfiszemélyt, egy hónapostól fölfelé számláld meg őket”. A kérdés a tegnapi: miért voltak kevesen a lévik?

A Kli Jákár (Slomo Efraim ben Aaron Luntschitz, 1550–1619) szerint „vannak, akik úgy vélik, hogy azért, mert az Örökkévaló könnyíteni akart Izraelen a léviták ellátásának terheivel kapcsolatban, de ez nem eléggé átgondolt érvelés. Istennek ugyanis nem jelenthet megoldandó problémát az akaratát teljesítők segítése, ellátása.

Az igazság az, hogy a Szent Áldott Ő tudta a lévikről, hogy egytől-egyig cádikok lesznek, és azért nem lettek sokan, hogy mindannyian hozzájuk méltó feladatot („a Frigyláda szolgálatát”) teljesítsenek.

Az Or Háháim (Háim ben Mose Ibn Attar, 1696-1743) a Talmud alapján praktikus magyarázatot talált. „Ámrám (Mózes apja, a nemzedék nagyja) értesülve Fáraó rendeletéről, miszerint a fiúgyermekeket meg kell ölni, úgy döntött elküldi feleségét, mondván: „hiába fáradozunk”. Például szolgált társainak is törzsében, mind elküldték asszonyaikat. Ez lett a vége, mert amint a mondás tartja: ahol nincsenek gidák, ott nem lesznek bakok sem”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---