És veszlek benneteket magamnak népemül

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:02 óra, az ünnep kimenetele: 17:12 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:12 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Váéra” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„.És veszlek benneteket magamnak népemül, én pedig leszek nektek Istenetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve felemeltem a kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom azt örökségül, én az Örökkévaló ” (Mózes 2. 6:7-8.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Váéra
(Mózes 2. 6:2-9:35.)

Hetünk első napja 2015. január 11, azaz tévét 20. Nem véletlen, hogy ezzel a kommentárral kezdjük a hetet, ugyanis ma (Tévét 20.) van a Rámbám jahrzeit-je. Minden idők egyik legfontosabb zsidó bölcse 1135-1204 között élt, fakadjon áldás emlékéből!

Hetiszakaszunkban hét csapásról olvasunk: vér, békák, férgek, rovarok (vadállatok), dögvész, fekélyek és a jégeső. Ezek kapcsán is fontos említenünk a Rámbám szavait, aki úgy véli: „Izrael nem azért hitt Mose rábénu-nak, mert csodákat hajtott végre. Ha valakinek a hite csodákra épül, annak szívében hiba van, mert csodát tenni mágia vagy varázslat által is lehetséges”. (Szefer Hámádá 8:1).

„Mondta az Örökkévaló Mózesnek: szólj Áronhoz: vedd botod, és emeld kezed Egyiptom vizeire” (7:19). Később viszont ezt olvassuk: „mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vonulj a nép előtt és vegyél magaddal Izrael vénei közül, meg botodat, mellyel megverted a folyamot, vedd kezedbe és menj!”(17:5). Látszólag ellentmond egymásnak a két vers, az első szerint Áron, a második szerint Mózes emelte fel kezét a Nílusra.

Rabbi Ábáhu kijelentése (Jalkut Simoni, Smot 17.) megoldja a problémát: „aki micva végzéséhez segíti társát, annak úgy számítjuk, mintha ő maga teljesítette volna a parancsot”, ami esetünkben azt jelenti: bár Áron kezében volt a bot, de Mózesnek köszönhette a parancs végrehajtásának lehetőségét.

Noha nincs köze az eddigiekhez, de Rabbi Abahu-tól a legkedvesebb idézetem így szól: „mindig tartozzon az ember az üldözöttek, és soha az üldözők közé”!

Mózes és Áron viszonya kapcsán kérdezi Rabbi Jákov Jichák Horowitz (kb. 1745-1815): „lehetséges, hogy két ember ennyire egyforma és ugyanolyan magas szinten állt egész életében? Hiszen bölcseink hangsúlyozták: “miként az emberek arca különbözik egymástól, úgy eltérnek tulajdonságaikban is”.

Igazán megérteni Mózes és Áron együttműködésének “titkát” a Talmud (Hulin 89a) alapján lehet: „nagyobb a jelentősége a Mózessel és Áronnal kapcsolatban leírtaknak, mint amit Ábrahámról olvasunk. Ábrahám azt mondta az Örökkévalónak: „por és hamu vagyok” (1Mózes 16:7), míg Áron és Mózes így beszélnek magukról: „de mi, mik vagyunk?” (2.Mózes 16:7).

Az utóbbi kijelentés még nagyobb szerénységről tanúskodik, mint amit Ábrahámnál tapasztaltunk, mert kifejezi, hogy külön nem tudnák teljesíteni Isten parancsait, csak együtt képesek betölteni vezető szerepüket. Akik „valakiként” tekintenek magukra, azoknál elképzelhetetlen, hogy egyenlők legyenek, és bármennyire is tehetségesek, nem tudnak olyan hatékonyak lenni, mint Mose rábénu és fivére”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---