És készítsenek nekem szentélyt…

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 16:56 óra, az ünnep kimenetele: 18:02 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:02 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Trumá” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És tedd a födelet a ládára felülről; a ládába pedig tedd a bizonyságot, melyet majd adok neked. És én találkozom veled ott és elmondom neked a födélről, a két kérub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked parancsolok Izráel fiai számára.” (Mózes 2. 25. 21:22.) Dr. Bernstein Béla fordítása

Trumá – Adomány
Mózes 2. 25–27:19.)

A szidra elején kiderül, hogy a Miskán (Hajlék), vagyis a pusztai mobil szentély építése felajánlásokból lett finanszírozva. Mestereink elsőként összefüggést kerestek a felajánlások (trumá) és az előző, Mispátim párásá-ban olvasott törvények között. Több kapcsolatot is találtak, kettőt említenék: bölcseink egyik felismerése az volt, hogy Isten előtt csak abban az esetben kívánatosak a felajánlások, ha tisztességes, a micvákkal összhangban lévő munkából származnak. Ugyanakkor azt is megtanulhatjuk, hogy nem elég a törvények, rendeletek megtartása, a kötelezőn felül hozzá kell tennünk – önkéntességen alapuló – felajánlásokat.

„Minden embertől, akit szíve ösztönöz, vegyétek el a nekem szánt felajánlást” (25:2). Rási a „nekem” kifejezés kapcsán írja, hogy lismá kellett adni a felajánlásokat.

Ráv Gedáljá Aharon Rabinowitz (1815-1878): ez csak annak összegyűjtőire vonatkozott, de a felajánlókra nem, adományuk elfogadásra került úgy is, ha lo lismá adták. A lismá kifejezés azt jelenti, ha valaki a micvák végzésére önmagáért való célként tekint és nem valamilyen más okból (lo lismá, jutalom reménye, halálfélelem, stb.) hajtja végre azokat. A szigorú vélemény (Bráhot 17a): aki lo lismá cselekszik, annak jobb lett volna meg sem születni, a megengedőbb (Szanhedrin 105b): „feltétlenül foglalkozzon az ember Tórával és micvákkal – akár lo lismá is, mert a lo lismá-ból lismá lesz (lehet).

Mit lett az elsőként elkészített Frigyláda sorsa? Talán ez: Joma 52b: „Ki rejtette el? Josijáhu rejtette el. Miért (mit látott)? Látta, ami írva van:” az Örökkévaló elvisz téged és királyodat, akit magad felé tettél egy nemzethez, melyet nem ismersz” (5Mózes 28:36). Ekkor döntött úgy, hogy elrejti. Amint írva van: „azt mondta a léviknek, minden zsidók értelmezőinek, akik oda voltak szentelve az Örökkévalónak: tegyétek a Frigyládát a Szentélybe, melyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Többé nem hordjátok azt teherként vállaitokon, és most, szolgáljátok Örökkévaló Isteneteket és Izrael népét”! (2Krónikák 35:3).

Problémát jelent, hogy a Frigyláda korábban is a Szentélyben állt, látszólag felesleges az utasítás! A Rámbám segít (Hilhot Bét HáBehira 4:1): „Amikor Salamon felépítette a Házat, tudta, hogy elpusztul majd. Készített tehát egy helyet, ahová elrejtheti a Frigyládát, mélyen a Szentély alatt, egy rejtekhelyen”, vagyis a Frigyláda valahol az egykori Szentély-épület alatt rejtőzhet ma is.

„Készítsenek ládát sittimfából…” (25:10). Kérdés, miért változott az eddig használt egyes számú felszólító mód többes számúra a Frigyláda esetében?

A Ramban szerint a Tóra arra utal, hogy valamilyen módon Izrael minden tagjának részt kellett vállalni a Frigyláda elkészítésében, és háromféle lehetőség volt az aktív részvételre: lehetett aranyat hozni a frigyládához, lehetett segíteni Becálélnek a tárgyak elkészítésben, és lehetett segíteni káváná-val ((szándék).

Ráv Henoh Leibowitz azt mondja, hogy az egyén, aki a káváná-val segít, tulajdonképpen olyan valaki, akinek sem felajánlható pénze, sem hasznosítható tehetsége nincsen. Ennek ellenére tudott segíteni, azzal, hogy a megfelelő szándékkal gondolt a frigyládára, illetve annak készítőire. A rabbi idézi a Gemárát (Kiddusin 40a), amelyből kiderül, hogy az Örökkévaló – végtelen kegyelmében – a pozitív szándékainkat cselekvésnek számítja.

(Taanit 29a: „misenihnász Ádár márbim beszimhá” – Ádár érkeztével szaporítjuk az örömöt)

Mi lett a következő versben említett felajánlások sorsa? „És ez az ajándék, melyet tőlük átvegyetek: arany, ezüst és réz” (25:3). A Hátám Szófer (1762-1839) szerint nem vesztek el, csak átalakultak, részben a tóraolvasás napjaiban, részben jeles napjainkban élnek tovább. Az arany szó betűi a tóraolvasás napjait rejtik, az álefbétben elfoglalt helyük alapján a zájin a hetedik (szombat), a hé az ötödik (csütörtök), a bét pedig a második napi (hétfő) lejnolás-ra utal. Az ezüst betűi a (Jom Kippur), a (Szukot) és (Peszah és Purim) ünnepnapjait takarják, míg a réz a (Hanuka), (Ros Hodes és Ros HáSáná), (Sávuot és Smini Áceret), (böjtök) napjait foglalja magába.

Hodes tov! Jó hónapot kívánok! És persze Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---