És a világ csendben maradt – Gyász: Meghalt Elie Wiesel

---

1928 szeptember 30-án született Eliezer Wiesel néven, az erdélyi Máramarosszigeten, ortodox zsidó családban. Édesapja Magyarországról származott, ezért anyanyelve, a jiddis mellett magyarul is kitűnően beszélt. Tizenkét éves korában apja héber tanárt fogadott mellé, akinek nyelvtankönyvét kívülről megtanulta, sajátja nem lévén. Középiskoláit szülővárosában magántanulóként kezdte.

m__ramaros_zsinag__ga.jpg
Az egyetlen megmaradt Máramarosszigeti zsinagóga

Tizenöt évesen megjárta a monowitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborokat. Édesanyjától és húgától elválasztották, őket valószínűleg a táborba érkezésük után megölték. A munkatárborban együtt dolgozott apjával, Slomóval akit egy német katona vert agyon 1945 januárjában.

A második világháború után egy franciaországi árvaházba került, s itt újra találkozott két nővérével, Hildával, és Beatrice-szel. Szülei és hat éves húga nem élték túl a borzalmakat, két nővérével a háború után Franciaországban találkozott újra.

Wiesel csak az 1950-es években kezdett írni a zsidóság szenvedéseiről, s ő volt az egyik első, aki a mai értelemben használta a holokauszt szót. Első jelentős műve a jiddis nyelven írt „És a világ csendben maradt” volt.

A II. világháború idején, amikor Észak-Erdély újra Magyarország része lett, a debreceni, majd a nagyváradi magyar nyelvű zsidó felekezeti gimnáziumba járt. Emellett vallási tanulmányokat is folytatott a máramarosszigeti haszid zsidó közösség zsinagógájában.

1948-tól a Sorbonne-on filozófiát tanult, majd újságíróként egy tel-avivi lap párizsi tudósítójaként dolgozott. A Párizsban eltöltött évek alatt kezdett el könyveket írni először héber, majd jiddis, később angol és francia nyelven is. Esszéi, novellái és drámái elsősorban az európai zsidóság kiirtásáról szóltak.

1955-ben New Yorkba költözött. Amerikai állampolgárként haláláig ott élt, irodalmi, publicisztikai tevékenységet folytatott, és tanított a Boston Universityn.

1986-ban Nobel-békedíjat kapott, mint „az egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára.” Nem sokkal ezután feleségével megalapították az Elie Wiesel Alapítványt az Emberiségért.

Őt tartják a holokauszt történetének egyik legismertebb szakértőjének. 1978 és 1986 között a holokauszt-emlékbizottság elnöke volt. Fő feladatának tekintette a fajgyűlölet elleni küzdelmet, szót emelet a volt Jugoszlávia területén zajló etnikai tisztogatások ellen. Alapító elnöke volt a párizsi központú Kultúrák Univerzális Akadémiájának is.

1995-ben, amikor újra felkereste szülőföldjét, Elek Judit forgatókönyvíró-rendező dokumentumfilmet forgatott róla. A „Mondani a mondhatatlant – Elie Wiesel üzenete” nemcsak itthon, külföldön is sikert aratott. 2002-ben szülőházában emlékmúzeumot avattak a II. világháború idején Erdélyből elhurcolt 15 ezer zsidó áldozat tiszteletére.

eliewiesel_eml__kh__z.jpg

A háború után először 2009-ben jött el hivatalos látogatásra Magyarországra. Díszvendége volt a Parlament Felsőházi termében rendezett „Magyar-zsidó együttélés” című konferenciának, és találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel is. 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki.

2009 nyarán Angela Merkel német kancellár és Barack Obama amerikai elnök mellett Elie Wiesel volt a harmadik felszólaló, amikor az államfők Buchenwaldba látogattak, hogy tisztelegjenek az oda elhurcoltak és ott megöltek előtt.

Több mint ötven könyvet írt, amelyből több magyarul is megjelent: Az éjszaka (1956), A hajnal (1961), Az eskü (1973), Egy meggyilkolt zsidó költő testamentuma (1980), Minden folyó a tengerbe siet (1995).

---