Emléktábla a színészóriás Garas Dezső szülőházán

---

garasdezso_emlektabla.jpg
Fotó: Szentgyörgyi Ákos

Kevés halottam van, akinek a hiánya annyira tud fájni, mint Garas Dezsőé. Főiskolásként vele léptem először a Nemzeti Színház színpadára, és ő velem lépett ott színpadra utoljára. Nem volt akárki – mondta Törőcsik Mari színművész, a Nemzet Színésze abból az alkalomból, hogy budapesti szülőházán ma délelőtt fölavatták Garas Dezső emléktábláját.

A rendezvényen megjelentek Garas Dezső családtagjai, barátai és tisztelői, a művészkollégák közül pedig ott volt többek között Balázsovits Lajos, Harkányi Endre, Kern András, Kulka János, Máté Gábor, Molnár Piroska és Sándor Pál.

A Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész – akit kétszer tüntettek ki Jászai Mari-díjjal, s megkapta a Nemzet Színésze címet is – az erzsébetvárosi a budapesti Alsóerdősor utca 10. számú házban született 1934. december 9-én született, s ott élt egészen 1955-ig.

A 2011-ben elhunyt színész emléktábláját az erzsébetvárosi önkormányzat állíttatta a Budapesti Városvédő Egyesület kezdeményezésére. A Budapesti Városvédő Egyesület elnöke, Ráday Mihály a rendezvényen megjegyezte: először a fővárosi önkormányzatot kereste meg azzal az ötlettel, hogy a színművész 82. születésnapjára helyezzenek el emléktáblát a szülőháza falán, de sajnos azt a választ kapta, hogy „erre nem telik”. Ráday hozzátette: örömére szolgál, hogy a hetedik kerület önkormányzata a fővárossal ellentétben fölkarolta a kezdeményezést.

Az ünnepségen Törőcsik Mari mellett fölszólalt Erzsébetváros polgármestere, Vattamány Zsolt is, aki úgy fogalmazott: öt évvel ezelőtt egy valódi színészóriást veszítettünk el. Mint mondta, Garas Dezsőt 1944-ben a sárga csillag viselésére kötelezték, ez is közrejátszhatott abban, hogy a művész nem szívesen beszélt a magánéletéről. Emlékeztetett rá, hogy Garas szerint ő maga a véletlennek és a szerencsének köszönhette színművészi sikereit, Vattamány szerint azonban a sikerhez szükség volt a művész hatalmas tehetségére is.

Garas nem Hamlet, Garas nem király: Garas a kortársunk, nemcsak időben, hanem karakterben is. Kisember, akit az élet egyszer csak váratlanul nagy helyzetbe hoz. Ott van benne a hetedik-nyolcadik kerületi kopott flaszter keménysége, telítettsége; hosszúkás, csodálkozásra, fintorra mindig kész arcán a rezignáció és az elszántság – idézte föl Vattamány Zsolt a Magyar Narancs Ez az én arcom címmel megjelent nekrológját.

A rendezvényen a család nevében a színész fia, Garas Dániel operatőr köszönte meg az önkormányzatnak és az egyesületnek, hogy méltó módon megemlékeztek édesapjáról. Az emléktábla Stremeny Géza szobrászművész alkotása.

Kácsor Zsolt

Garas Dezső Grósz Lajos és Sirger Ilona gyermekeként született 1934. december 9-én. Saját bevallása szerint „szerelemgyerek” volt, mivel édesapja zsidó vallású volt, édesanyja pedig régi, főpapi taggal is büszkélkedő római katolikus családból származott. A szülők megegyezése szerint apja vallását kapta, csak a holokauszt kezdetén keresztelkedett ki. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, majd a Nemzeti Színház szerződtette, később a Madách Színház tagja volt, majd egy évadot a 25. Színházban töltött. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd 10 évig a Népszínház tagja. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt. 1990-1993 között a szolnoki színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművészeként játszott. 1993-tól 2003-ig szabadfoglalkozású színész volt. 1999-2002 között a budapesti Katona József Színházban játszott, 2003-ban egy évadra a Vígszínház tagja lett. 2004-től haláláig a Nemzeti Színház művésze volt. (Forrás: Wikipédia)

---