Don Quijote is zsidó volt
Na jó, némelyek szerint. Ahogy írója, Miguel de Cervantes is. Akárcsak Shakespeare-t, úgy a modern regény atyját, Cervantest is azzal ünnepeljük, hogy a zsidósággal hozzuk hírbe. Mivelhogy mindkettejüknek kerek évfordulója van: 400 éve és úgy két hete haltak meg mindketten ugyanazon a napon a fáma szerint: 1616 április 23-án.
Cervantes bő 50 évvel a zsidó történelem egyik legnagyobb kollektív traumája, a spanyol kiűzetés után született (Gershom Scholem szerint erre a traumára adott válaszként kell értelmeznünk a zsidó misztika talán utolsó aranykorát, a cfáti kabalát is). Zsidóknak ekkor már nem volt helyük Spanyolországban, ha csak át nem tértek. Legfeljebb titokban gyakorolhatták a vallásukat némelyek közülük: a marránók, a titkos zsidók mítosza éppen ezért számtalan találgatás és legenda forrása lett.
Cervantes élete és műve is bőven ad alkalmat efféle találgatásokra, sokan gondolják úgy, hogy converso, áttért zsidó családból származott: neve például szarvast jelent és ebben az időben gyakoriak voltak az állatokra utaló zsidó családnevek. Ráadásul gyanús és megbélyegzett származása megmagyarázná mindazokat a nehézségeket is, amelyeket el kellett viselnie élete során.
A Don Quijotében magában is sejtet zsidó kapcsolódásokat egy-egy utalás, például rögtön a regény játékos kerettörténetében: a szegény, idealista, a világirodalomban és a történelemben egyaránt eltévedt lovag történetével beszámolója szerint egy arabul írt szövegben találkozik az elbeszélő, majd utal a szöveg kapcsán egy ennél is régebbi nyelvre, amelyet az értelmezők többnyire a héberrel azonosítanak.
Zsidó kapcsolódásait, ha voltak, kénytelen volt elrejteni nagy művében, ha el akarta kerülni az üldöztetést, az azonban világosnak tűnik – óvatos gesztusokból, kétértelmű szójátékokból -, hogy szimpatizált a katolikussá vált Spanyolország „betiltott” kultúráival, a moszlimokkal és a zsidókkal is. Don Quijote könyvtárát is elégették, ahogy a moszlim és a zsidó könyveket is akkoriban és van, aki a búsképű lovag egész kálváriájában is egy erőszakos és semmilyen különbözést nem tűrő korszak kritikus bemutatását látja; esetleg egy zsidó idealistáét. De nem feltétlenül kell idáig elmennünk.
Elég, hogy most, négy évszázaddal Cervantes halála után elkezdjük felfedezni a multikulturális Don Quijotét, azt, hogy a modern európai regény már fogantatása pillanatától a sokszínűséget ünnepli.
Forrás: Tablet Magazin.
A Mazsihisz-közgyűlés szinte egyhangúan elfogadta az Alapszabály részleges módosítását
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
