Cselekedj velem szeretetet és hűséget

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:45 óra, az ünnep kimenetele: 16:57 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:57 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Vájichi” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„Midőn közeledtek Izráel napjai a halálhoz, akkor hívatta fiát, Józsefet és mondta neki: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, tedd, kérlek kezedet csípőm alá, hogy cselekszel velem szeretetet és hűséget: ne temess el, kérlek Egyiptomban.” (Mózes I. 47.29. Bernstein Béla fordítása)

Vájchi – És élt Jákob Egyiptom országában tizenhét évig…
(Mózes 1. 47:28-50:26.)

A Tóra tizenkettedik párásája elbeszéli a harmadik ősatya, Jákob halálát, illetve részletesen elmondja, milyen útravalóval búcsúzott tizenkét leszármazottjától.

A tóratekercsbe pillantva megállapítható, hogy szakaszunk külsőségeiben eltér a többitől, mert szátum, vagyis zárt. Mit jelent ez? Általában a szidrák új bekezdéssel kezdődnek, azonban a mostani ugyanabban a sorban, elválasztás nélkül folytatódik.

A midrás két lehetséges indokot említ: az egyik szerint Jákob halálakor bezárultak a szemek és a szívek, mert megérezték a közeljövő elnyomatását („a szolgaság córeszét”), a másik úgy szól: Jákob fel akarta fedni a „véget”, azonban az zárva maradt számára.

Jákob halálával az ősatyák kora lezárul, új időszak kezdődik. Ezzel zárul B‘résit könyve szó szerinti és ideológiai értelemben egyaránt. Úgy fogalmazhatunk: a párásá nem egyszerűen a könyv lezárása, hanem önmagában egy lezárt könyv. A halálos ágyán fekvő Jákob így szólt gyerekeihez: „gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben”(49:1). Azonban ezt az információt mégsem fedte fel, hanem megáldotta fiait, és beharangozott prófétai látomása nincs megemlítve a későbbiekben.

Rási szerint a Sechina távozott el Jákobtól, amikor el akarta mondani az ágya körül lévőknek, hogy mi történik a „késő jövőben”. Az isteni jelenlét hiányában nem tudott prófétálni, ezért inkább áldásokat osztott.

A talmudi (Pszáchim 56a) megjegyzés szerint Jákob megijedt, mert eszébe jutott, hogy felmenőihez hasonlóan ő is életet adott olyan gyermeknek (Ábrahám – Ismáel, Izsák – Ézsau), aki sok fájdalmat okoz a zsidóságnak a nem is annyira távoli jövőben.

Ezt sugallja Rási azon megjegyzése is, melyet Efráimmal és Menáseval kapcsolatban (48:8: „meglátta Izrael József fiait és mondta: kik ezek?”) tett: „meg akarta őket áldani (Jákob), de eltávozott tőle a Sechiná, mert a későbbiekben Efráimtól származik Jeroboám és Áháb, Menásetól pedig Jéhu (három róse uralkodó)”.

A rofsici Rabbi Náftáli úgy gondolja, hogy Jákob a jövőbe pillantva meglátta mindazt a fájdalmat, mely a zsidó népet éri, és ez annyira elszomorította, hogy az isteni jelenlét távozott tőle. A Talmud (Sábát 30b) szerint a szomorúság megakadályozza, hogy az ember prófétálni tudjon a jövőről, ezért a bánatos szívű Jákob nem láthatta világosan a jövőbeli eseményeket. Jákob „kudarca” megtanítja, hogy mit jelent érezni mások fájdalmát, ugyanerről szól a berdicsevi cádikról szóló elbeszélés.

Rabbi Lévi Jichákot egy alkalommal felkereste egy férfi, aki igen rossz fizikai állapotban volt, de nem ez bántotta igazán, hanem a szívét mardosó félelem, miszerint nem lesz helye az eljövendő világban. Végighallgatva a férfit, a cádik váratlanul behívta néhány tanítványát, hogy tanúk legyenek, elkészített egy dokumentumot, melyben kijelentette, lemond az ő részére fenntartott helyről az eljövendő világban a férfi javára. Tanítványai aláírták az okiratot, a férfi röviddel utána meghalt. A bócherek döbbenten néztek mesterükre, nem értették miért járt el így. A rabbi így indokolt: „ha egy beteg és szenvedő zsidó számára csendet és nyugalmat tudunk biztosítani, akár csak egy pillanatra is, az többet ér, mint az egész eljövendő világ”.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---