Búcsú a jegyzetektől: Bodor Pál, Diurnus 1930-2017
A publicista nem az, aki mindenkinél jobban tud mindent, nem „megmondóember”, hanem olyan figura, akit tudása, mértéktartása és bátorsága érdekessé tesz: figyelünk rá és mérlegeljük, amit mond. Akinek van személyisége és van hitele.
Diurnus: napi, alkalmi megszólalás, erre utalt a neve. Olyan újságírói szorgalom jelölésére szolgált, amelytől idegen az önzés és az önkomolyanvétel. Tudta, legalábbis úgy tudta, hogy az, amit mond, meghal annak napnak a végén, amelyen mondta. A remittendákat visszaviszik, a nyomdába új címek kerülnek, az üzem nem áll le, sem a világ, ami tegnap érdekes volt és fontos, mára már senkit nem érdekel. Semmi nem haszontalanabb a világon, mint a tegnapi újság. A sajtó, akárcsak a színház, a pillanat művészete. Az újságíró minden munkáját elnyeli a felejtés tátott szája, mire a szerkesztőségből hazaér, minden egyes nap. Legközelebb majd a történetíró szeme előtt elevenedhet meg újra, amit csak tegnap művelt. Ki emlékszik már arra, miről, milyen tárgyakról írt alkalomról-alkalomra, napról napra a ’80-as években áttelepülő, családját féltő „Diurnus”, vagyis Bodor Pál író? Ma már sajtótörténet. De ami életre keltette a szövegeket akkor és ami túlélte mindebből a rövid, fegyelmezetten éles kistárcákból a ’80-as, ’90-es éveket, ezt a ma szinte végtelenül távolinak tűnő múltat, az Diurnus figurája, a Diurnus néven megalkotott figura volt. Nem létezett „igazából” Diurnus, hiszen a kiötlője Bodor Pál volt, de volt személyisége és hittünk neki. A szabadsághiány utolsó éveiben, egy a miénknél sokkal rémségesebb diktatúrából érkezve meg tudta oldani, hogy ne hazudjon az írásaiban.
Túl volt az ötvenen, amikor átjött Magyarországra és túl volt sok olyan kényszerű döntésen, amilyenekkel nála szerencsésebbeknek nem kellett szembesülniük. Már kora gyerekkorától szokva volt az üldöztetéshez: apai ági felmenői zsidók voltak. Kettős kisebbségisége vitte egész fiatalon a kommunista pártba. A nagy magyar publicisták ritkán kapnak könnyű életet az Örökkévalótól.
Író volt, egy hivatása, amely, úgy remélte, megőrzi majd a szavait a nap végén. Erre a művére jutott kevesebb figyelem, a napi igények napszámosaként, Diurnusként lett halhatatlan.
Már régóta hallgatott, lehetett sejteni, hogy ez lesz a következő hírünk róla. A tagolt és értelmes nyilvános beszéd, amelynek ő lovagja és harcosa volt, amelyhez ő is szavakat adott nekünk, társadalmi létszükséglet. Közösségünk főhajtással, hálásan búcsúzik Bodor Pál Diurnustól. Legyen áldás az emléke.
Pészah 5786 / 2026: Hol kapható az ünnepi macesz? – Helyszínek és választék
Pészah 5786 / 2026 – Ünnepi széderesti menüválaszték
