„Botlatóköveket” építettek a nyíregyházi járdákba

---

Tulajdonképpen egy 10x10x10 centiméteres macskakőre rögzített 10×10 centiméteres réz emléktáblákról van szó, amelyek a nemzetiszocializmus, a fasizmus áldozatainak egykori lakhelye előtt vannak a járdába süllyesztve. Egy szintben vannak a járdával, s a véletlenül „beléjük botlókat” a személyes történetek bemutatásával emlékezésre, elgondolkodásra késztetik.

Már egész Európában

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) keresett meg bennünket, hogy szeretnének Nyíregyházán nyolc helyszínen is elhelyezni ilyen múltat idéző emlékeket – mondta el lapunknak Somos Péter, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség hitéleti vezetője.

Küldtek egy listát, amit kiegészítettünk, illetve meg is változtattunk Tímár Éva segítségével, aki sok zsidó vonatkozású iratot átnézett már a levéltárakban, s könyvet is írt dr. Bernstein Béla főrabbi nyíregyházi éveiről. A névsor módosításánál arra törekedtünk, hogy olyan nevek maradjanak fenn ezeken a réztáblákon, akiknek már nem élnek hozzátartozóik. Többen ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy nem szeretnének ilyen jellegű emléket, az ő rokonuk nevére ne lépjen rá senki.

A botlatókövek ötlete Gunter Demnig német szobrászban fogalmazódott meg az 1990-es évek elején. 1994-ben mutatta be az első 250 követ a kölni evangélikus ­templomban. Próbaképpen 1995. január 4-én helyezte el az első botlatóköveket Kölnben, engedély nélkül, amiért eljárás indult ellene. Később már hatósági engedélyekkel is rendelkezett, s kezdeményezése kiterjedt egész Európára.

Gunter Demnig azt vallja, hogy „egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült”, s ezért kezdte el gyűjteni a német nemzetiszocializmus ideje alatt üldözöttek és deportáltak adatait. Amikor megszerezte egy-egy személy halálának hiteles adatait, elkészítette a „felejtés útjába állított” macskaköveket, és azokat az áldozatok egykori lakhelye előtti közterületen, a földbe süllyesztette.

Minden kis emléktábla az „Itt lakott” szöveggel kez­dődik, melyet a név, a születési idő, valamint az illető sorsának alakulása követ. A kövek telepítése minden esetben az egyén utolsó, szabadon megválasztott lakhelyén történik.

Nyíregyházi színhelyek Szarvas utca 24. sz.: Bernstein Béla (1868–1944) Szarvas utca 8. sz.: Wachs Aladár (1910–1944), Wachs Aladárné (1913–1944), Wachs Júlia (1940–1944) Zrínyi Ilona utca 7. sz.: Faragó Pál (1896–1944), Faragó Pálné (1894–1944), Faragó Gábor (1936–1944), Faragó György (1896–1944) Szabadság tér 7. sz.: Székely Dezső (1896–1945), Székely Dezsőné (1905–1944), Székely György (1937–1944), Rákóczi utca 21.sz. : Bónis Adolf (1877–1944), Bónis Adolfné (1884–1945), Bónis László (1913–1944) Bessenyei tér 12. sz.: Lefkovits Ignác (1896–1944), Lefkovits Ignácné (1902–1944), Lefkovits György (1924–1944), Lefkovits Ágnes (1926–1944) Víz utca 5. sz.: Breuer József (1890–1945), Breuer Józsefné (1893–1944), Breuer Éva (1930–1944) Síp utca 4. sz.: Szilárd Jenő (1880–1944), Szilárd Jenőné (1889–1944), Szilárd Ágnes (1920–1944)

A névadó a rabbi is lehetne

Nyíregyházán, a nyolc helyszínen a holokauszt huszonnégy áldozata kap most emléket, a botlatóköveket mint mindenhol, a szobrász maga helyezi el. Természetesen megkérte a nyíregyházi önkormányzat engedélyét a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a kövek beépítéséhez. Nagy örömömre a nevek között van Bernstein Béla, a status quo hitközség egykori rabbija is. Amikor Krúdy Gyula a papok padjáról írva rabbit is emleget, akkor reá gondol. A legenda szerint, amikor elhurcolták a koncentrációs táborba a nyíregyházi gettóból, csak a botját és a bibliáját vitte magával. Egyébként az egyházközségünk a Nyíregyházi Városvédő Egyesülettel közösen már kezdeményezte a város önkormányzatánál, hogy az a tér, ahol a holokauszt-emlékmű található, Bernstein Béla rabbiról legyen elnevezve – tette hozzá befejezésül Somos Péter. (Szabolcs Online)

---