Átadták az idei Mensch-díjakat

Benedek István Gábor író, Esterházy Péter Kossuth-díjas író és Röhrig Géza Kossuth-díjas színész, költő vehette át vasárnap este a Mensch Nemzetközi Alapítvány toleranciadíját a Goldmark teremben vasárnap. A nagy érdeklődés mellett lezajlott az eseményen többek között jelen volt Heller Ágnes, Ungvári Tamás, ott volt Fahidi Éva, Deutsch Gábor és még sok-sok ismerős arc.

---

3.jpg
Fotó: Szentgyörgyi Ákos

Az alapítvány a Mensch-díjjal azok munkáját értékeli, akik a legtöbbet tettek céljai eléréséért, egy toleránsabb világért. Az est során a díjátadások, beszédek mellett a Sabbathsong Klezmer Band szórakoztatta a közönséget.

A plaketteket Geiger András (Steven A. Geiger), a Mensch Alapítvány alapítója adta át, köszöntőt mondott és a díjazottakat méltatta Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Szántó T. Gábor író, Szöllősy Judit, tanár, fordító és Fazekas Lajos filmrendező.

A díjat eddig olyan jeles személyek kaphatták meg, mint Fehér Barnabás, a mádi zsinagóga gondnoka, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, Hegedűs D. Géza színművész, Heller Ágnes filozófus, Iványi Gábor lelkész, Tom Lantos amerikai szenátor, Mécs Imre politikus, Ilan Mor, Izrael állam budapesti nagykövete, Schweitzer József főrabbi és George Herbert Walker amerikai nagykövet.

A Mensch Alapítvány kiemelten közhasznú nemzetközi szervezet, amelynek célja olyan toleráns társadalmi értékrend, demokratikus történelmi tudat formálása, amely értékeli, tiszteletben tartja a kisebbségek és a felekezetek jogait, elítéli a sovinizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlöletkeltés valamennyi megnyilvánulását.

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének az eseményen lehangzott köszöntőjéből idézünk. „Benedek István Gábor, Esterházy Péter és Röhrig Géza. Három életút, három nem vagy csak nehezen összehasonlítható életpálya, amit talán egy dolog köt össze szorosan: az elvitathatatlan tehetség és az értékek iránti elkötelezettség. És talán még valami. Alkotásaik mindig a gyűlölet ellen szólnak.

Benedek István Gábor novelláinak és könyveinek szereplői soha nem gyűlölnek. Bonyolult lelkületűek, árnyaltan megrajzoltak, vannak közöttük jók, s rosszak, de gyűlölettel szinte soha nem találkozhatunk írásaiban. Aki elolvassa valamelyik novelláját, vagy regényét – legyen bármilyen előítéletes a zsidósággal szemben, az olvasás idejére legalább megismeri és megszereti az igazi zsidókat. Neki sikerült humanizálni az eszményi zsidót. Családi múltja és egész élete erre predesztinálja. Családtagjai és talán ő maga is hőse lehetne akár egy Malamud, vagy egy Singer regénynek. A díjazott a maga életművével íróként is illeszkedhet ebbe a sorba.

Esterházy a magyar nyelv játékos zsönglőreként hihetetlenül tiszta eszközökkel képes megrajzolni hőseit úgy, hogy közben cseppet sem próbálja leegyszerűsíteni azokat. Harmónia caelestis-ében fájdalmas időszerűsége van annak az anekdotának, melynek hőse a kurucok kérdésére „mi vagy”, a „labanc” szót válaszolja, majd a labancok kérdésére „kuruc”-ot mond. Mindkét alkalommal derekasan elverik. Amikor harmadszor is katonákkal találkozik, már az adjonisten előtt így kiált: „Ne is kérdezzetek, csak üssetek.” Eszterházy munkáival megtette azt, amivel a magyar társadalom zöme máig adós: szembenézett a múlttal, csodálatos saját formanyelvén, szórakoztatóan és a legmagasabb irodalmi fokon választotta el műveiben a jót a gonosztól. Nem emelt érdemtelenül piedesztálra sem rokont, sem kortársat, de volt szeme észrevenni az emberekben rejlő értékeket.

Röhrig Géza neve itthon a filmeseknek és a filmrajongóknak mond a legtöbbet. A 48 éves író, költő, egyszersmind tanár, ma világsztár. A Saul fia című filmnek a főszereplője, bár Géza cseppet sem tipikus sztáralkat. Kalandos, küzdelmes, fájdalmas élete volt. Sokak szerint üstökösként tűnt fel, akik ismerik, mind azt mondják, hogy intellektusa, versei, írásai alapján régóta fénylő csillag. Olyan, amilyet a körülötte lévő harsányabb fények miatt sokan eddig nem vettek eddig észre. Most azonban annál inkább! Magyarországon észrevették, megpróbálják szétszedni, megpróbálják megszerezni, megpróbálják ellopni, magukévá tenni intellektusát, de én biztos vagyok benne, hogy pontosan ez, a saját intellektusa fogja megakadályozni, hogy mások saját céljaik érdekében, kisajátítsák. Talán nincs ebben a teremben olyan ember, aki ne látta volna az Oscar díjas filmben Röhrig alkotását. A Saul fiában meggyötört és megszállott halálraítélt arcát nézve eszünkbe sem jut, hogy ez az ember dolgozott óvodában, volt pedagógus és hitoktató. Egy hiteles személyiség hiteles alkotása a film.

A köszöntő elhangzását követően Kárpáti Éva festőművész adott át a Mazsihisz elnökének egy Schweitzer József (zcl) portrét. Az alkotás, mondta Heisler András, méltó helyre kerül majd!

Benedek István Gábor írót, „Aranytollas” újságírót gyermekkori jó barátja, Fazekas Lajos filmrendező az alábbi gondolatokkal méltatta. Benedek István Gábor, az anyanyelvén kívül semmilyen más nyelven nem beszél, érteni éppen érteget tótul (tótkomlósi származású, sőt díszpolgára a városának), egy pár szót svédül, kicsit jiddisül, héberül (Scheiber tanítvány volt a Rabbi szemináriumban): viszont fényesen, remekül, példátlanul magas szinten beszél és főleg ír magyarul! Olyan pompás dialektust, amely szókincsében, hangsúlyaiban, szórendjében és gondolkodásmódjában megkülönbözteti, de hozzá is köti magát a hagyományos magyar irodalmi nyelvhez, ily módon képviselve a magyar irodalom zsidó dialektusát – véleményem szerint tehát egyes-egyedül. BIG jövőre nyolcvan éves. Néha kicsit beteg, néha kicsit rossz a kedve, amúgy alkotóereje teljében lévő ifjú ember (a postás olykor köszön neki), szóval szeretetreméltó, kedves férfiember, aki bájos és nagyszerű felesége, Köves Hajnalka kezét fogva, csudálatos tervekkel teli néz elébe a jövendő kihívásainak. Talán annyi tmég, hogy nekem éppen hatvan éve a legjobb barátom Segítsen neki ez a mai szép kitüntetés is hosszú, boldog, alkotó életet élni. Bis Hundert und zwanzig!

Szántó T. Gábor író, a Szombat főszerkesztője Röhrig Gézát méltatva többek között úgy fogalmazott: „egy Oscar díjas film főszereplőjét köszönteni annyi más kitüntetés és laudáció után nem volna igazán hálás feladat szakmai okokból”, ha nem ismerte volna már e főszereplőt „akkor, amikor még „csak” költő volt, dalszövegíró, alternatív rock’n roll énekes, a ’80-as-’90-es évek magyar szubkultúrájának izgalmas figurája.” Röhrig, mint mondta, „átélte a maga privát vészkorszakát, majd árvaságában Auschwitz és Izrael érintésével megtalálta szélesebb családját a zsidóságban és családfőjét a Jóteremtőben.” Barátságukat és a költő-színész életútját felidézve Röhrig rockénekesi pályájáról, emigrációjáról beszélt, s hogy a személyes sors alázattal vett fordulatai (Röhrig egy időben halottmosdatásból is élt) hozzájárultak, hogy „egy művészt megtaláljon egy radikális szerep, élete szerepe, melyre ösztönösen készült. Nem pusztán játszik a Saul fiában, emberi léte sűrítményét adja e figurának, miáltal világhírű lesz, a filmmel és a Sonderesek többnyire szürkezónában lappangó történetével együtt.” Beszéde végén Szántó T. Gábor a vészkorszak emlékezetének magyarországi tudatosodási folyamatáról szólt, melyhez a film is hozzájárult, s arról a reményről, hogy „Talán annak is eljön az ideje, hogy a zsidó kultúra önemancipációja után a magyar kultúra is emancipálja a zsidó témát, a kortárs zsidó élményanyagot, nem csupán a vészkorszakot.”

Szöllősy Judit (egyetemi tanár és műfordító) Esterházy Péter Kossuth díjas írót, publicistát méltatta, a kitüntetést az írónak személyesen ő adja majd át, mivel a díjazott sajnos nem lehetett jelen az ünnepségen. Az elhangzott laudációból idézünk: „Ahhoz, hogy valaki igazi Mensch legyen, nem kell siker, vagyon, státusz. Ganze macher – ez nem szükségeltetik. Szükségeltetik viszont a szabadság, hogy az illető szabad ember legyen. És most nem csak az orosz csapatokra gondolok, a szovjet parancsnok tenyészbika nyakára Orosz István híres 1990-es plakátján, vagy a mindenkori kormányok viselt dolgaira. A szabadság, amire én gondolok, ha az ember birtokolja, képessé teszi, sőt, készteti az elfogulatlan tisztánlátásra. Hogy lássa, ami van, és nem amit látni szeretne, vagy illene. Az őt körülvevő mélységesen izgalmas élet érdekli – a saját élete és a mások élete – érdekli az igazság. (…) Keresi az Istent, de még inkább a természetét, a mibenlétét, a szándékát fürkészi lankadatlanul. Továbbá, az Istent nem odakint, odafent vagy odaát keresi, hanem az embert körülvevő világban, annak működésében. Magában az emberben. Különben is az Úrról mindig az ember jut eszébe. Az Urat leginkább az emberi létről faggatja, mert valljuk be, az Urat önmagáról vajmi körülményes volna faggatni. Ez a faggatás is bizonyítja, hogy alanyunk egy igazi Mensch.

Új Élet / Maszihizs: Az eseményről részletes beszámolót olvashatnak az Új Élet következő számában


Az eseményen készült képes beszámolót ide kattintva lehet megtekinteni

---