Április 10-én hatályba lép a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló törvény

Sólyom László köztársasági elnök március 10-én aláírta a 2010. évi XXXVI. törvényt, amely kiegészíti a Büntető törvénykönyv 269/C. §-át a „holokauszt nyilvános tagadása” elnevezésű tényállással: „Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A törvénymódosítást a Magyar Közlöny március 11-i számában hirdették ki, így az április 10-én hatályba lép.

Kinek üzen az államfői szignó?

Mindenekelőtt a társadalomnak: a holokauszt tagadása bűntett. Üzenet az Alkotmánybíróságnak: a holokauszt tagadásának büntetőjogi szankcionálása nem alkotmányellenes. Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal főosztályvezetője az aláírás indoklásául elmondta: az Alkotmánybíróság 2000-ben a nemzeti jelképek megsértése és az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben, a politikai szükségességre hivatkozva, bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre. Az ilyen büntető jogszabályokra tehát nem az az alkotmányossági mérce vonatkozik, mint a véleményszabadság korlátozására általában a politikai szükségességre hivatkozva, bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre. Az ilyen büntető jogszabályokra tehát nem az az alkotmányossági mérce vonatkozik, mint a véleményszabadság korlátozására általában.”

Sólyom revideálta korábbi álláspontját. (Ez pedig üzenet azoknak a politikus uraknak, akik képtelenek olykor önkritikát gyakorolni.) Az Alkotmánybíróság ugyanis 1992 óta úgy értelmezi az alkotmányt, hogy a véleményt annak igazság- és értéktartalma nélkül védeni kell. A testület tizennyolc éve nem hajlandó érdemben felülvizsgálni a rendszerváltás után közvetlenül lefektetett, de azóta meghaladottá és itt-ott anakronisztikussá vált érvrendszerét. Sólyom után az alkotmánybíráknak is be kellene látniuk, hogy a társadalmi valóság nem az Alkotmánybíróság kilencvenes évek elején elképzelt feltevésének megfelelően alakult. Egy üdítő kivétel: Kovács Péter alkotmánybíró három évvel ezelőtt egy határozathoz fűzött párhuzamos indoklásában hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának egyik 2003-ban hozott ítéletére. A strasbourgi bíróság a Garaudy kontra Franciaország ügyben fehéren-feketén kimondta: a holokauszt tagadása nem tekinthető a szólásszabadság védelmi körébe tartozó megnyilvánulásnak, mivel az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapértékeivel ellenkezik. A holokauszttagadók nem a szólásszabadságukat gyakorolják, hanem megsértik mások szabadságjogait, ezért kereseteiket a strasbourgi bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

Ezt az összefüggést Európa számos államában már felismerték. Németországban 1985 óta bűncselekmény a holokauszt tagadása, 2005-től annak dicsőítése is, amiért akár ötévi szabadságvesztés szabható ki. Ausztriában az eredetileg 1947-ben elfogadott törvényt 1992-ben módosították, így ma egytől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetik a nemzetiszocialista népirtás és a nemzeti szocialisták által elkövetett emberiség elleni bűnök tagadását vagy jelentéktelenné nyilvánítását nyomtatásban vagy elektronikus médiában. Belgiumban 1995 óta büntetik a nácik által elkövetett népirtás tagadását, minimalizálását vagy igazolását. Franciaországban az emberiség elleni bűnök tagadásáért 1991 óta egy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Csehországban 2001 óta a nácizmus és a kommunizmus bűneinek tagadását büntetik hat hónaptól három évig terjedő büntetéssel. A lengyel törvény 1998-ban született, a román 2002-ben.

Nincsenek kétségeim afelől, hogy a törvénymódosítást többen is megtámadják az Alkotmánybíróság előtt. A Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet nyílt levélében már az államfőtől is ezt kérte. Nincs ezzel semmi baj. Az Alkotmánybíróságnak ugyanis újra szembe kell néznie a kérdéssel, és meg kell válaszolnia.

A szerző egyetemi tanár

A közvetlen előzvények, nyilvános viták

Domán István főrabbi vitája Pelle Jánossal

Forrás: HVG

Domán főrabbi (minden ellenkező híresztelés dacára főrabbi), szerkesztőségünkhöz írott levelében keményen elmarasztalja Pelle Jánost, aki nem ért egyet a főrabbi Sólyom államfővel kapcsolatos elvárásaival. Pelle válaszában megismétli: a Holokauszt tagadásának büntetése nem akadályozza meg az „ordas eszmék” terjedését.

A főrabbi levele Pelle Jánosnak

Többen felhívták a figyelmemet Pelle János: „A zsidó Rip Van Winkle megszólal, avagy mi a baja Domán rabbinak Sólyom Lászlóval?” című cikkre, amely a március 2-i hvg.hu-ban jelent meg.

Ebben az írásban legfőbb érvnek a köztársasági elnök „védelmében” azt hozza fel, hogy „Domán István rabbi (minden ellenkező híreszteléssel ellentétben nem főrabbi)”.Ezért kénytelen vagyok neki bemutatkozni: Dr. Domán István PhD minősitéssel főrabbi vagyok közel négy évtizede, egyben a Zsidó Egyetem (OR-ZSE) professzora.Mivel a MUOSZ újságíró Iskoláját is elvégeztem Havas Henrikkel és Bencsik Gáborral együtt mielőtt az Új Élet főszerkesztője lettem, így azt is tudom, mi az újságírói etika..[A leminősítés a szerkesztő „bűne”, amit időközben korrigáltunk, és a cikkben „visszaállítottuk” Domán professzor eredeti minősítését. Elnézését kérjük a félreértésért. A főszerkesztő.]

Engem hasonlít Rip Van Winkle-hez, aki 20 évet átaludt, holott ez tökéletesen ráillik saját magára. Úgy tűnik ugyanis, hogy ő aludta át az elmúlt éveket. Úgy látszik nem vette észre az antiszemitizmus előretörését, ami a zsidóság életének veszélyeztetését jelenti. Ennek legfeltűnőbb jele a Holokauszt tagadása, amely szeretné megismételni a hitleri idők zsidóirtását. A tagadással kezdik és végzik a reaktivizálással.

A 20. század végi rendszerváltás új embertípust hozott létre: a zsidó antiszemitát. Ennek különböző árnyalatai vannak. Most újabb „rendszerváltástól” tartanak, Ezért igyekeznek helyezkedni.

Sólyom László kezében van a döntés a büntetés bevezetését illetően. A köztársasági elnök már több ízben tanújelét adta annak, hogy nem határolódott el élesen a szélsőségektől (gyűlöletbeszéd, Magyar Gárda). Ha ezúttal sem írja alá az Országgyűlés által elfogadott Büntető Törvénykönyv (Btk) módosítást, akkor ezzel nyíltan demokráciaellenes útra lép.

Dr. Domán István PhD, Főrabbi

Pelle János válasza Főrabbinak

Nem vagyok felelős azért, hogy Önt megfosztották a címétől. A cikk szerkesztője minősítette le rabbivá. Én, mint Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem oktatója (magyar-zsidó irodalomtörténetet, illetve az antiszemitizmus történetét tanítom abban az intézményben, ahol Ön professzor) pontosan tudom, hogy a MAZSIHISZ-ben nincsenek rabbik, csak főrabbik.

Ugyanakkor továbbra is fenntartom azt a véleményem, hogy a Sólyom László köztársasági elnököt illető bírálatában nincs igaza. Nekem címzett levelében azt írja: „Úgy látszik nem vette észre az antiszemitizmus előretörését, ami a zsidóság életének veszélyeztetését jelenti. Legfeltűnőbb jele ennek a Holokauszt tagadása, amely szeretné megismételni a hitleri idők zsidóirtását. A tagadással kezdik és végzik a reaktivizálással …”

Tisztában vagyok azzal a veszéllyel, amit napjainkban a Jobbik Magyarországért mozgalom előretörése, és a politikai antiszemitizmus terjedése jelent. Tagadom viszont, hogy a Holokauszt tagadását szankcionáló, jogilag kifogásolható törvény elfogadása a legkisebb mértékben is megakadályozza az „ordas eszmék” társadalmi erővé válását. A „burkolt gyűlöletbeszédet” jogi eszközökkel nem, csak határozott politikai fellépéssel, és a fiatalabb korosztályok nevelésével lehet hatástalanítani. Utóbbi volt a célja annak a füzetnek, ami 2001 kora tavaszán készült, azzal a céllal, hogy az akkor bevezetett Holokauszt emléknap alkalmával megismertesse a tanulókat a zsidóság kollektív tragédiájával. Ennek a füzetnek, melyet az Oktatási Minisztérium jutatott el az összes magyar középiskolába, Szita Szabolccsal együtt én voltam a társszerzője.

Talán ez a tény – ha már a témáról megjelentetett könyveim nem – feljogosít arra, hogy ha Ön a rabbivá való lefokozást kéri ki magának, én meg azt találjam sérelmesnek, hogy a „20. század végi rendszerváltás új embertípusának”, helyezkedő „zsidó antiszemitának” minősítsen a nekem címzett levélben.

Pelle János