André Kertész, Robert Capa és Moholy-Nagy László művei a volt egri zsinagógában

André Kertész, Robert Capa és Moholy-Nagy László műveiből Magyarországon már többször rendeztek közös tárlatot – legutóbb 2024-ben a Szépművészeti Múzeumban –, de a március 21-én Egerben megnyíló tárlat mást mutat meg a három kivételes életműből, mint amit idehaza megszoktunk. Ennek az a magyarázata, hogy

mindhárman magyar zsidók voltak, s mivel alkotásaik most egy egykor szakrális térben találkoznak össze, a műveik visszatérése a volt zsinagógába egyfajta „hazatalálás”.

Ami azt üzeni, hogy – bár a nagyvilág polgárai lettek – a gyökereik elszakíthatatlanok. Mindez drámai mélységet és új értelmezési keretet ad a kiállításnak, amely a fotótörténeti narratívát sors- és identitástörténetté emeli.

A kiállítás tehát nem pusztán művészettörténeti perspektívában, hanem a kortárs szcéna eszközeivel mutatja be, hogy kik voltak ők és hogyan alkottak. Izgalmas személyes történeteket ismerhetünk meg, amelyekből sok mindent megtudhatunk Kertész szívéről, Capa szeméről és Moholy-Nagy elméjéről is.

A három zsenit nem külön-külön, hanem egymással párbeszédben láthatjuk: megcsodálhatjuk André Kertész lírai, szubjektív pillanatait, melyek a hétköznapok varázsát mutatják meg; Robert Capának az emberi bátorság és a történelem sűrűjébe vezető drámai hadiképeit; valamint Moholy-Nagy László kísérleti fény-árnyék játékait is, melyek megalapozták napjaink vizualitását. A tárlat bemutatja, hogy miként formálta és alakította e három magyar művész látásmódja az egyetemes fotográfiát.

A kiállításon láthatunk számos régi fényképezőgépet is. Mivel mindhárman rendszeresen fotóztakLeica márkájú fényképezőgéppel, ezért a tárlatnak egyik központi eleme egy Leica kolosszális méretű makettje lesz, egy kortárs szobor, amelyet kiemelkedő kortárs képzőművészek önkéntes munkában, újrahasznosított anyagokból készítenek. A mű nem fér be az egykori zsinagógába, ezért a város főterén, a Dobó téren állítják ki köztéri alkotásként.

A kiállítás az Egri Tavaszi Fesztivál rendezvénye, amely a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központtal együttműködésben valósul meg, a tárlat kurátora Gulyás Gábor, a debreceni Modem, majd a Műcsarnok egykori igazgatója. A tárlat május 24-ig tekinthető meg.

André Kertész (1894–1985)

Budapesti zsidó családban született. Gyerekkorát a fővárosi Teleki tér környékén és vidéki rokonainál, Szigetbecsén töltötte. Az első világháborúban frontkatonaként különösen érdekes fényképeket készített. Rendszeresen fényképezte a vidéki magyar hétköznapok világát. Szívesen kísérletezett a fényekkel és a sziluettekkel.

Harmincegy évesen a korabeli művészeti világ központjába, Párizsba költözött. Hamarosan barátja lett a festő Picasso, Mondrian és Chagall, a fotós Brassaï és a filmes Eisenstein is. 1926-ban készítette el azt a sorozatát, amellyel később világhírű lett: A Torzulások címen ismert képek modellje Förstner Magda kabarétáncos volt, de Kertész nem vele élt, hanem fiatalkori szerelmével, Salamon Erzsébettel, akit Párizsban feleségül vett.

A Keystone meghívására 1936-ban New Yorkba költöztek. Kertész a következő huszonöt évben különböző magazinoknak fotózott, de a hatvanas évek elején visszavonult. 1963-ban nagydíjat nyert a Torzulások című sorozata a Velencei Biennálén, majd a következő évben a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is önálló tárlatot kapott. Ekkor már a világ legjelentősebb fotósaként tartották számon. Rendszeresen visszatért Magyarországra is, de élete végéig New York maradt az otthona.

Moholy-Nagy László (1895–1946)

Egy alföldi faluban, Bácsborsódon született, ifjú éveit Szegeden és Budapesten élte. Tüzérségi megfigyelőként a keleti fronton harcolt az első világháborúban. Bár nem vállalt szerepet a Tanácsköztársaságban, a kommün bukása után Bécsbe, majd Berlinbe költözött. Rendszeresen festett, rajzolt és írt. Későbbi felesége, Lucia Schultz vezette be Berlinben a művészi fotográfia világába. Walter Gropius felkérte 1923-ban a  weimari Bauhaus oktatói közé. Olyan művészek közé került, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij és Oskar Schlemmer. Noha hamarosan az irányzat eszmeiségének egyik védjegyévé vált Moholy-Nagy neve, 1928-ban otthagyta a Bauhaust.

1931 végén megismerte Sybille Pietzscht, akivel 1933-ban összeházasodtak. A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba költöztek, ahol Moholy-Nagy egy helyi nyomda tipográfiai tanácsadójaként helyezkedett el. A munkahelyén foglalkozott életében először színes fotográfiával. 1935 májusában Londonba költöztek tovább, ahol három fotóalbuma is megjelent. 1937 nyarán Gropius javaslatára felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus-iskola, a New Bauhaus irányítására.

1939-ben Moholy-Nagy néhány munkatársával, komoly tőke nélkül alapította meg a School of Design Intézetet Chicagóban, amely Institute of Design néven 1944-ben főiskolai rangra emelkedett. Az intézménynek egészen két évvel később bekövetkezett haláláig a vezetője volt. 1946-ban hunyt el Chicagóban.

2006-ban azt akkor 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem fölvette a nevét, azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik.

Az 1923-ban készült Telefonkép című geometrikus képe 6 millió dollárért, azaz közel kétmilliárd forintért kelt el 2016-ban a Sotheby’s árverésén New Yorkban – azóta is ez az összeg a legmagasabb, amit magyar műtárgyért kifizettek.

Robert Capa (1913–1954)

A fotóriporter, akit jónéhányan a történelem legnagyobb harci és kalandfotósának tartanak, 1913-ban Friedmann Endre Ernő néven született Budapesten. Tinédzserként Bécsbe, Prágába, majd Berlinbe került, de Adolf Hitler hatalomra jutását követően Párizsba költözött. Ott kezdett aktívan fényképészettel foglalkozni, ott vette fel a Capa nevet.

A spanyol polgárháborúban, a második kínai-japán háborúban, a második világháborúban, az 1948-as arab–izraeli háborúban és az első indokínai háborúban készült hatásos fotóit a világ legjelentősebb magazinjaiban publikálta. Rendszeresen kockáztatta az életét: ő volt az egyetlen civil fotós, aki a normandiai partraszálláskor partra szállt Omaha Beachen.

1947-ben Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok Capát a második világháború képekkel megörökített munkájáért Szabadságéremmel tüntette ki. Ugyanebben az évben Henri Cartier-Bresson francia fotóssal együtt megalapította a Magnum Photo nevű piacvezető ügynökséget Párizsban. Sajnos 1954-ben Vietnámban aknára lépett és életét vesztette. Magyarország 2013-ban bélyeget és aranyérmet bocsátott ki a tiszteletére, 2014-ben pedig megnyitotta Budapesten a Robert Capa Központot.

Capa újraértelmezte a háborús fotóriporteri munkát. Híres lett arról a mondásáról, hogy „Ha a fényképeid nem elég jók, akkor nem vagy elég közel a célhoz.” Neki tulajdonítják az X generáció kifejezés megalkotását is. Kétségkívül ezt a kifejezést használta címként egy fotóesszéhez, amely a közvetlenül a második világháború után felnőtté váló fiatalokról szól: „Ezt az ismeretlen generációt X generációnak neveztük el, és már az első lelkesedésünkben is rájöttünk, hogy valami sokkal nagyobb dologgal vagyunk elfoglalva, mint amivel a tehetségünk és a pénztárcánk elbírna.” 1976-ban posztumusz beiktatták a Nemzetközi Fotográfiai Hírességek Csarnokába és Múzeumába. Ma is a fotóművészet ikonjának számít.
(A három művészről szóló biográfia forrása: VisitEger.com)

Fenti kiemelt képünkön egy 1932-es Leica II D-Luxus fényképezőgép látható, amely 312 ezer euróért, azaz mintegy 120 millió forintért cserélt gazdát 2014-ben.

---