Ami ajkaidon kijön, őrizd meg és tedd meg, úgy, amint megfogadtad az Örökkévalónak

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:35 óra, az ünnep kimenetele: 19:38 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:38 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Ki Técé” (Mózes 5. 21:10–25:19.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„Ha új házat építesz, készíts korlátot tetődre, hogy ne hozz vérbűnt házadba, ha a leeső leesik arról” (22:8). A mondat második fele kapcsán figyeltek fel bölcseink a „leeső” kifejezésre, mert ez a fogalmazás azt sugallja, hogy nem egyszerűen az ember védelmében kell korlátot tenni a tetőre, hanem a leeső, (leesőként determinált) ember védelmében.

Miért? Ha leesik, minek a korlát? Mestereink nem egyszerűen szórszálhasogattak, a C’ror Hámor szerint a Tóra itt arra hívja fel a figyelmet, hogy még a környezete, vagy esetleg már saját maga által is „leeső”, bukott emberként elkönyvelt személynek sem késő, hogy „korlátokat készítsen”, azaz a tesuvá (megtérés) által elkerülje a biztosra vett bukást. A micva azt hangsúlyozza, hogy soha, de tényleg soha nem szabad feladni a zuhanás megállításának reményét.

Egyes imakönyvekben a Sáhárit után található, az ún. ses zehirot, hat olyan esemény felidézése, melyekre emlékeznünk kell. Hetiszakaszunk kettőt is tartalmaz ezek közül, az első: „Emlékezz, hogy mit tett az Örökkévaló Istened Mirjámmal…” (24.9). A Rámbán szerint nem pusztán arról van szó, hogy a Tóra feleleveníti Mirjám tettét, (ami mai szemmel nem sokkal több, mint egy aprócska megjegyzés – egyébként nagyon szeretett – bátyja érzelmi élete kapcsán) hanem a 613 micva egyikét olvashatjuk. „Véleményem szerint ez éppen olyan tevőleges parancsolat, mint az egyiptomi kivonulásra, vagy az Ámálék tetteire való emlékezés kötelessége”.

Emlékezzünk, hogy Mirjám kiváló cselekedetei mellett is büntetést kapott, és ha nála nem maradt következmény nélkül a rossznyelvűség, akkor jó esélye van, hogy az utódok esetében sem marad büntetlenül. Szóval lehetőleg tartsuk távol magunkat a láson hárá minden formájától, se nyilvánosan, sem titokban, ártó, vagy ártatlan szándékkal (ilyen is van!) se essünk a rossznyelvűség vétkébe.

Mirjám cselekedetén kívül emlékeznünk kell Izrael és az Örökkévaló legrégebbi ellenségére, az ámálék népre is: „Emlékezz, hogy mit tett neked ámálék…” (25.17).

Az Arizal nevében tanítják, hogy amikor a Smá előtti Áhává rábbá kezdetű imánkban eljutunk a „lesimhá hágádol” (nagy nevednek) szavakig, akkor emlékeznünk kell az ámálék eltörlésére is, mert „Isten neve nem teljes amíg az ámálék létezik”.

Mit jelent ez? Azt, hogy az emlékezés nem kizárólag az ősi népnek szól, hanem az azóta minden korszakban felbukkanó utódainak is, akik az ámálékhoz hasonlóan ok és előzmény nélkül támadják Izrael népét, ezáltal az Örökkévalót is”.

Ehhez annyit fontosnak éreztek hozzátenni más mestereink, hogy nem kizárólag ellenségeinkről kell megemlékeznünk, hanem arról is, hogy csak akkor indítanak támadást, ha köztünk széthúzást tapasztalnak, vagyis az ámálék is csak olyan jelenség, melyet a kiváltó okával együtt érdemes tanulmányozni.

Holnap olvassuk a Tóra talán legnehezebben érthető részét, a „makacskodó és ellenszegülő” fiú esetét (21:18-21), akit végül a szülőknek ki kellett vinni a város kapujába, és megkövezés által vetettek véget az életének.

Jaj! Bölcseink véleménye megoszlott, hogy történt-e valaha ilyen eset, én szívből remélem, hogy Rabbi Simonnak volt igaza, aki azt állította, hogy „nem volt és nem is lesz ilyen”. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire remélem, e mesterünknek volt igaza, viszont felmerül a kérdés, hogy miért ír róla ez esetben a Tóra?

A talmudi bölcs válasza szerint, hogy „vizsgáljuk és tanuljunk róla”, amit Ráv Hirsch annyival egészít ki: megtanulhatjuk, hogy a gyermekek nevelése akkor lehet sikeres, ha mindkét szülő hasonló felfogásban, nem (nagyon) eltérő elvekre támaszkodva gondozza csemetéjét.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---