Aki megzenésítette a 20. század Rómeó és Júliáját – Leonard Bernsteinre emlékezünk

Koncertezett a berlini fal leomlásánál, koncertezett az újraegyesített Jeruzsálemben, imádta Mahlert és tanított a jazzről. És persze megírta a West Side Story zenéjét is, a latin-amerikai bevándorlók és a fehér amerikaiak harcáról és szerelméről, a musicalt, amely jórészt miatta lett a 20. század Rómeó és Júliája.

Megjelent: 2016. augusztus 26. 16:34

Egy darabig Louisnak nevezték, mert a nagymamája ragaszkodott hozzá, hogy Louis legyen a Massachusetts-ben, ukrán bevándorló zsidók gyermekeként született fiú, akit mi már Leonard Bernsteinnek ismerünk. Akkor vette fel ezt a nevet, amikor, 15 éves korában, a nagymamája meghalt. Eddigre már régen a zene szerelmese volt és ezen később sem változtatott.

A második világháború lezárulása után gyorsan megkezdődhet a fiatal karmester – és komponista – világkarrierje, nem utolsósorban éppen Tel-Avivban az állam megalakulása idején, 1947-ben adott koncertjével: Izrael egész életében kitüntetetten fontos marad számára. Már a következő évben, még a Függetlenségi Háború idején visszatér, hogy a sivatag közepén vezényeljen a katonáknak. Rendszeresen rögzít később is koncerteket az Izraeli Filharmonikusokkal, a hatnapos háború után is megérkezik dirigálni Jeruzsálembe a város újraegyesítésének tiszteletére.

Eközben az Egyesült Államokban őt is eléri a kommunistavadász hisztéria, egy ideig a „gyanúsak” között tartják számon kétségtelen, határozott baloldalisága miatt, ekkor és később is a szociális egyenlőtlenségek felszámolásának következetes híve.

Az ’50-es években kezdődik el évtizedes televíziós karrierje is, ő a zene egyik leghatékonyabb népszerűsítője Amerikában és egy idő után világszerte, foglalkozik Bachtól és az operától a jazzig és tovább, a musicalig mindennel, ami zene.

Meg is házasodik még az ’50-es években és őszintén szereti feleségét, három gyermekük is születik, de szexuálisan a férfiak vonzzák. Jóval később, a ’70-es évek végén el is hagyja, összeköltözik kollégájával és szerelmével, de amikor Feliciáról nemsokára kiderül, hogy halálos beteg, visszatér és az utolsó pillanatig ápolja, Aztán még hosszan küszködik a lelkiismeretével. Egy barátjuk szerint érzelmileg a nőkhöz, fizikailag a férfiakhoz vonzódott Bernstein.

És szintén az ’50-es években mutatja be a Broadway a West Side Storyt, amely minden fényes sikerét elhomályosítja az olyan dalokkal, mint amilyenben Amerikának „vallanak szerelmet” a puerto ricoiak, vagy amelyikben „biztos úr, Krupké”-t magasztalják: a szociális lázadás romantikája és a zene közösen tették forradalmivá, aztán klasszikussá az Upeer West Side-on játszódó történetet.

Bernstein évtizedekig vezényli a New York-i Filharmonikusokat, ő az egyik első igazán elementáris karmester, aki nem Európában tanult, lépett pályára.

Nem egészen egy évvel halála előtt még ünnepi koncerteket vezényel a frissen leomlott berlini fal mindkét egykori oldalán, amelyet számos országban közvetítettek élőben és mintegy százmillióan követtek.

Temetése napján a manhattani építőmunkások levett kalappal búcsúztak tőle, míg nálunk Presser Gábor egyik legszebb dalával köszönt el a Mestertől: Majd Leonard. Igen, talán majd ő. Tegnap lett volna 98 éves.