Adománygyűjtési akciót indított a kárpátaljai zsidó közösség megsegítésére a Mazsihisz

Komoly tradíció képződött itt a cívisvárosban e történelmileg rövid időszak alatt, ráadásul elnökökön átívelően. Weisz Péter, aki először megálmodta, majd Horovitz Tamás, aki folytatta különböző habitusú emberek mégis egyfajta ritka folytonosságot voltak képesek biztosítani egy remek kezdeményezéshez, az embereket, a rokonokat a testvéreket elválasztó határok virtuális lebontásával, egymás értékeinek megismerésével és megismertetésével.

Magyar ajkúak – mondjuk, mert közös a nyelv, s az fontos nagyon. Márai Sándor története jut eszembe. Az író Párizsban fogadott egy székely festőművészt. Beszéltek erről meg arról, aztán a székely művész azt kérdezte, van-e itt ebben a forgatagban cukrászda? Ezer van – volt a válasz, de a székely ezzel nem elégedett meg. Nem – mondta – én olyant szeretnék, mint Nagybányán a cukrászda. Mert Veszprémben, Sopronban, Egerben, Pécsett ugyanúgy külön jelentése volt a város cukrászdájának, mint Kassán, Kolozsvárott, vagy Váradon, Nagybányán netán Szabadkán vagy másutt. Kultikus jelentése, amit csak mi magyarok értünk meg. A magyar ajkúság ezért nem csak az anyanyelvűséget jelenti, ennél sokkal többet, kulturális és sorsközösséget.

Mindnyájan tudjuk, hogy kelet-közép Európa utolsó nagy zsidó közössége a magyarországi. Tíz esztendővel ezelőtt szerveztünk egy nemzetközi konferenciát a volt szocialista országok zsidó elnökei részére. Valójában ott szembesültek a résztvevők – beleértve az Európai Zsidó Kongresszus akkori elnökét is, hogy a százezresnek mondott magyarországi zsidó közösségen kívül Lettországtól, Észtországon, Litvánián, Lengyelországon, Csehországon, Szlovákián, Románián, Horvátországon, Szerbián vagy Szlovénián keresztül egészen Macedóniáig, a zsidó közösségek létszáma általában ötezer fő alatti.

A történelem ugyanis mostohán bánt e régió zsidóságával, elüldözte, megölte vagy eladta őket. Mi magyarországiak – talán a Mindenható akaratából – ma is egy nagyobb közösséget alkotunk. Nagyobb közösséget, jelentős infrastruktúrával, komoly intézményi háttérrel. Ennek érdeme azonban nem a miénk, a felelősség viszont igen. Mikor a debreceniek felvállalják e találkozó megszervezését, felelősséget vállalnak azért, hogy a tanácskozások érdemi eredményekkel szolgáljanak. Felelősséget azért, hogy a régiós szövetség ne formális, hanem konkrét munkát végezzen. A határon túli mozgalom közéleti területen működik: ez fontos és elengedhetetlen síkja a közösségi munkának.

A Mazsihisz elnökeként néhány hónapja Erdélyben jártam. Nagyvárad, Marosvásárhely, Arad és környező települések zsidó közösségeit látogattuk meg. Utunk nem kívánt konkurenciát teremteni a debrecenieknek, egész egyszerűen személyes tapasztalatokat akartunk szerezni, hogy a nagyobb közösség erejével majd segítségünket felajánlhassuk feléjük. Mi a vallási élet fenntartására, a minjenekre, az imákra koncentráltunk és Nagyváradot kivéve csupa nehéz helyzetben lévő közösséget találtunk.

Anyaországiak és határon túliak!

Bennünket nem egyszerűen a földrajz köt össze a Kárpátok ölelésében. A zsidó közösséget sors- vagy emlékezetközösség kovácsolja egybe, mert mindnyájan tudjuk, ha baj van, egymásra számíthatunk.

Most baj van. Igazi baj.

Beregszászi testvéreinktől a napokban segélykérő levelet kaptunk. Megköszönték a Mazsihisz legutóbbi, pészachi adományát és jelezték, életkörülményeik a kelet-ukrajnai háború okán drasztikusan leromlottak. Miközben mi büszkélkedünk saját infrastruktúránkkal, ők önhibájukon kívül képtelenek működni. Lehet nekik küldeni sok mindent, ruhákat, mankókat, vagy lejárt szavatosságú étolajat – mert erre a szégyenre is volt példa, de számukra a gyógyszerek, az egészségügyi ellátáshoz szükséges alapeszközök hiányoznak, de rettenetesen. A helyzet drámai, kérésük megrendítő. Mi pedig itt Debrecenben éppen a testvérhitközségek együttműködéséről, a kooperációkról, egymás segítéséről, a szolidaritásról beszélünk.

Segítsük meg Kárpátaljai testvéreinket.

Bejelentem, hogy a Mazsihisz a mai nappal adománygyűjtési akciót indít a Kárpátaljai zsidó közösségek megsegítésére. A befolyt összegből gyógyszereket fogunk vásárolni. Ide a konferenciára egy üvegdobozt hoztunk – amivel az átláthatóságot, a transzparenciát kívánjuk demonstrálni, s amiben készpénzadományokat gyűjtünk. Kérek mindenkit, lehetőségéhez mérten helyezzen el benne egy szerény összeget. Szórólapjainkon megtalálható a gyűjtési akció elkülönített számlaszáma is. A Mazsihisz több százezer forinttal indítja útjára ezt az akciót és megcélozzuk, hogy adományunk majd legalább hét számjegyből álljon. Kérem Önöket, segítsenek! A debreceni közösséget ismerve, biztos vagyok a sikerben. Tamás, csatlakozzatok!

A határon túli testvérhitközségek találkozóján mindig sokat beszélünk az együttműködésről. Legyen ez a tizenhatodik találkozó rendhagyó, mert a helyzet is az. Most ne csak szavakkal, hanem tettekkel is járuljunk hozzá mások szenvedéseinek enyhítéséhez. Ez Tóra parancsa!