Napi Talmud - Szánhedrin 40: Hét kérdés

Folytatjuk a My Jewish Learning Napi Talmud sorozatának fordítását. A következő részben a Szanhedrin traktátus ötödik fejezetét kezdjük egy misnával, amely leírja, hogyan hallgatják ki a halálbüntetési ügyek tanúit a bíróságon.

Azt tanuljuk, hogy a bírák hét kulcskérdést kötelesek feltenni annak érdekében, hogy megállapítsák a tanúvallomás hitelességét. Ezek a következők:

1. Melyik hétéves időszakban (a jubileumi ötvenéves cikluson belül melyik hétéves szombatévi ciklusban) történt az esemény?
2. Melyik évben (a szombatévi cikluson belül)?
3. Melyik hónapban?
4. A hónap melyik napján?
5. A hét melyik napján?
6. Melyik órában?
7. És hol történt az esemény?

Rabbi Joszi azt mondja: „Melyik napon, melyik órában és hol.”
Rabbi Joszi tehát leegyszerűsíti a hét kérdést háromra: nap, idő és hely. Miért?

Ennek megértéséhez emlékezzünk rá, hogy az ókori társadalmakban nem voltak szabályos naptárak vagy órák, és a felnőttek átlagos élettartama körülbelül 40 év volt. Az emberek többsége soha nem gondolkodott volna azon, pontosan mikor történt egy esemény egy hétéves szombatévi ciklus szerint – nemhogy egy 50 éves jubileumi ciklusban. Rabbi Joszi ezért úgy véli, ezek a kérdések nem lényegesek.

De mi a helyzet a hónappal és a hónap napjával? Ezeket sem volt könnyű pontosan meghatározni az ókorban. A hónapok hossza nem volt teljesen rögzített, és ha szökőév adódott egy plusz hónappal, a tanúnak esetleg egy ünnephez kellett kötnie az emlékét – és ha nem volt ünnep, előfordulhatott, hogy egyáltalán nem emlékezett. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a héber hónapok 29 vagy 30 naposak lehetnek, és abban a korban, amikor az újhold megjelenését tanúk vallomása alapján állapították meg, majd távolságokon keresztül közvetítették, előfordulhatott, hogy maga a tanú sem tudta pontosan, melyik napot írják.

Milyen eltérés teszi érvénytelenné a tanúvallomást? A misna tisztázza:

„Ha az egyik tanú azt mondja: a hónap második napján történt, a másik pedig azt mondja: a hónap harmadik napján – vallomásuk elfogadható, mert lehet, hogy az egyik tudott róla, hogy az előző hónapot meghosszabbították egy nappal, a másik pedig nem. De ha az egyik a harmadik napot, a másik pedig az ötödiket mondja, vallomásuk érvénytelen.”

Egy nap eltérés még elfogadható, de két nap különbség már érvényteleníti a tanúvallomást.

A hét napjaival kapcsolatban azonban ésszerű elvárás, hogy a tanúk emlékezzenek rá, melyik nap volt szombathoz viszonyítva – valamint arra is, hogy a nap mely szakában és hol történt az eset. Halálos ítélet kimondásához két tanúnak egybehangzóan kell vallania e három elemről.

De vajon elvárható volt, hogy a tanúk pontosan tudják, hány órakor történt a bűncselekmény? A rabbinikus korban nem voltak karórák vagy órák. A Gemara így folytatja:

„Ha az egyik azt mondja: két órakor történt, a másik pedig: három órakor – vallomásuk érvényes. De ha az egyik azt mondja: három órakor, a másik pedig: öt órakor – vallomásuk érvénytelen. Rabbi Jehuda azonban azt mondja: ebben az esetben is érvényes. De ha az egyik öt órát, a másik hét órát mond, vallomásuk érvénytelen, mert öt órakor a nap még keleten áll, hét órakor viszont már nyugaton.”

Azaz az időponttal kapcsolatban elfogadható némi eltérés: valaki tévedhet abban, hogy az esemény 8-kor vagy 9-kor történt délelőtt – vagy Rabbi Jehuda szerint 9 és 11 között. De senki sem tévesztené össze a délelőtt 11-et a délután 1 órával, mert a nap helyzete az égen már egészen más.

Ahogy az előző fejezetben tanultuk, a Talmud a vádlott javára hajlik halálos ügyekben, nehogy ártatlan embert ítéljenek el. Ezért a bíróság által feltett kérdések célja az, hogy a tanúk vallomása mind pontos , mind következetes legyen.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla