„Vedd egyetlen fiadat… és áldozd fel őt...”

– Ábrahám történetéből tudjuk, hogy Isten parancsa kell ahhoz, hogy valaki embertársa, ad absurdum a fia életére törjön. De egy ismeretlen kis angyal szava is fölül írja a parancsot azzal, ha kimondja: „Ne nyújtsd ki kezed!” –  tanítja írásában Szerdócz Ervin újpesti rabbi a Vájéra hetiszakasz kapcsán.

Közismert történet az, amelyben Isten megkísértette Ábrahám ősapát: „És szólt hozzá: Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz és menj el Mórija földjére és áldozd fel őt égőáldozatul a hegyek egyikén, amelyet majd mondok neked” (I.M. 22/2.).

Soren Kierkegaard filozófus (1813-1855) „A morál teleologikus felfüggesztése” esszéjében nem kevesebbet állít Ábrahám ősapáról, mint azt, hogy gyilkos, mivel kész volt engedelmeskedni Isten parancsának. Bár végül nem kellett feláldoznia fiát, de hajlandó lett volna, ezért gyilkos!

A Talmud védelmébe veszi az ősapát: „Ábrahám tíz megpróbáltatáson esett át és helytállt mindegyikben! Ebből is kitűnt, hogy milyen nagy volt az ősapa szeretete Istene iránt!” (Ávot 5/3). Bölcseink kiállnak amellett, hogy a történet üzenete az volt, hogy a zsidókat elrettentse az egykori föníciai Moloch-kultusz gyermekáldozatától. 

Folytatva a dán filozófus logikáját, Ábrahámnak nem volt más választása, mint a megbánás: „ha megteszed, meg fogod bánni, ha nem teszed meg, azt is meg fogod bánni!" (lásd Kierkegaard: Vagy-vagy). Ilyen megközelítésben Ábrahám valóbajában tragikus hős. Istene iránti engedelmessége pedig teológiai értelmezésben érdem.

Ha ez utóbbi állítást elfogadjuk, kinek nagyobb az érdeme? Ábrahámé, aki saját kezével kész tulajdon fiát föláldozni, vagy Izsáké, aki engedte magát feláldozni?

Rabbi Bahya ben Asher (1255-1340) szerint Ábrahámé a nagyobb érdem. Nagyobb önmegtagadás és lelkierő kell ahhoz, hogy valaki feláldozza saját fiát, mint hogy valaki engedje magát feláldozni. Mások szerint Izsák érdeme nagyobb, mivel Ábrahám magától Istentől kapta a felszólítást, Izsák viszont apjától tudta meg. Így Ábrahám érdeme mégis nagyobb, mivel Izsák köteles engedelmeskedni atyjának.

A lényeg az ismeretlen nevű angyal szava: „Ne nyújtsd ki kezed a fiúra és ne tégy neki semmi rosszat!” (u.o. 22/12). Ezáltal a Tóra története pozitív kicsengést kap!

A samesz és a snórer

Történt Máramarosszigeten, hogy a szfárd közösség megelégelte sameszük viselkedését. Panaszt tettek Smuel Danzig (1873-1944) rabbinál. Követelték, hogy rúgja ki az illetőt. A rabbi maga elé rendelte a vádlókat és kikérdezte őket. Egy ember megélhetéséről volt szó, márpedig egy embert nem lehet csak úgy elítélni. Több tanú kell ahhoz, hogy igazságos ítéletet hozhasson, hogy „halálra” ítélje az illetőt.

Jöttek sorra a vádlók. Egyikük elmondta, hogy a samesz részeges. Másik azt állította róla, hogy káros szenvedélye van, szeret kártyázni. Jött olyan is, aki azzal vádolta, hogy érdeklődése, eléggé elítélhető módon, kiterjed a szebbik nemre, holott házasember. 

Végül jött a snórer (koldus) is, akit „bolond” Harrynek neveztek. Azt mondta, hogy ő is sok szóbeszédet hallott a sameszről, de el kell mondania, hogy a samesz sohasem ment el mellette úgy, hogy ne adjon pénzadományt neki. Az is gyakran előfordul, hogy húst, barheszt és bort küldött neki, hogy kellőképpen megtarthassa a Sábeszt.

A rabbi három nap gondolkodási időt kért. Annak elteltével összehívta a közösséget és így beszélt hozzájuk: ti mindannyian azt kéritek tőlem, hogy rúgjam ki a sameszt. Azt várjátok el, hogy áldozzam fel, „öljem” meg ezt az embert. Elmondtátok kifogásaitokat. Igen! Valóban, ezek a súlyos vádak, amik miatt ki kellene rúgni a szerencsétlent. De ismeritek a Tórából Izsák megkötözésének történetét. Ahhoz, hogy megöljünk egy embert, Isten parancsa kell. Isten mondta: „vedd” és „áldozd fel”, „öld meg!” 

Majd jön a legkisebb angyal, akinek még nevét sem ismerjük olyan jelentéktelen. Ez a legkisebb, ismeretlen, nevesincs angyal azt mondja: „Ne nyújtsd ki kezed! Ne öld meg!”.

És Ábrahám nem ölt. Mert egy kis angyal szava is elég volt, hogy életben maradjon az, akit Ábrahám kész volt feláldozni! Ti mindannyian vádoltátok, kértétek, „haljon” meg a samesz. Csak egyedül Harry, a snórer mondott jót róla. Harry a kis angyal! Döntöttem! Nem rúgom ki a sameszt. Nem veszem el megélhetését. Ne öljük meg a sameszt! 

És a samesz megmaradt samesznek. Megváltozott, és rövidesen mindazok, akik vádolták rájöttek, milyen helyes volt a rabbi ítélete!

„Ne nyújtsd ki kezed!"