Vasárnap este 18 óra 20 perckor jön be, és hétfőn este 19 óra 22 perckor megy ki Jom Kipur ünnepe, a bűnbocsánat, az engesztelés napja, amikor a vallásos zsidóság egész napos böjtöt tart.
A megtérés napjaiban azt az egyszerű belátást kell csak szem előtt tartanunk, hogy egyetlen életünk van és minden perce szükségszerűen kivételes, mert visszahozhatatlan. Hogy ez az élet mindaddig, amíg lélegzünk, nyitott. Hogy amíg tart, sosem késő valódi önmagunkká válni.
A Jom Kipur-i esti ima kezdetén, még a Kol Nidré, a fogadalmak eltörlése előtt megkérjük az Örökkévalót, hogy ma hadd imádkozzunk együtt a bűnösökkel.
Ilyenkor mindenki eljön, sokan azok közül is, akik már messzire járnak a zsinagógák mindennapjaitok, olyanok is, akik egész évben nem hiszik, hogy van valami rajtunk túl, hogy van a teremtésnek gazdája, egész évben azt gondolják, nincs semmi, csak az önmagát reprodukáló anyag céltalan tenyészete. Aztán eljön a nap és váratlanul, mindig váratlanul az ő szívükben is megszületik az ima.
És eljönnek a Szombatok Szombatján, mert hívást éreznek.
Részben azokét, akiket nem láttak már évtizedek óta, a rég halottakét, akikhez szólni kívánnak, mázkirkor, arra gondolva, hogy voltak és valahol most is lenniük kell. A nagymamák, nagypapák újra kézen fogják elhagyott unokáikat és leviszik őket a talán félig sem értett dallamok terébe.
Ahol rájövünk, hogy ha tényleg vannak valahol halottaink, máshol, mint Istennél, nem lehetnek.
És ránk is Ő vár majd, amikor eljön az idő. És eljön majd, ha most még talán messze is van. Az életünk rövid, ha mégoly hosszú is, ha 120 évig is tart, mint Mózesé, tehát kivételesen fontos minden pillanata, páratlan ajándék. A Jom Kipur célja, hogy megszerettesse velünk az életet és megtanítson élni. Használni az időt, az egyetlen vagyonunkat, amely pótolhatatlan.
Hogy ne felejtsük el elmondani minden reggel, a felébredésünk után az első imánkat, a modé ánit, amelyben megköszönjük az Örökkévalónak az újabb napot, az újabb esélyt. Megköszönöm Neked, Örökké Élő Király, hogy visszatérítetted lelkemet testembe, végtelen a Te hited énbennem.
Mert Isten hisz bennünk.
Hisz abban, hogy minden újabb napunk lehetőség. Hogy mindig van mód a változásra, hogy élhetünk ma másképp, mint tegnap. Mert Ő jobban szeret minket, mint mi magunkat, jobban hisz bennünk, mint amennyire képesek vagyunk rá. Meg kell találnunk önmagunkban, mi az, amit Ő lát bennünk. Erre való Jom Kipur, amikor közel kerülhetünk hozzá, mert az Ég kapui nyitva állnak és mi olyanok vagyunk, mint az angyalok, nem eszünk, iszunk, nincsenek testi szükségleteink. Élni tanulunk, az eljövendő napokra, amíg az Ég kapui bezárulnak.
Még nincs veszve semmi, mert élünk. Még sok dolgunk van itt. Készüljünk fel rá együtt, hozzon megkönnyebbülést az ünnep.
Könnyű böjtöt hittestvéreinknek, legyenek bepecsételve az Élet Könyvébe!
