Szerdócz Ervin: Ősatyáink tettei jelek az utókor számára

– Ézsau (Edom) szülei, vagyis Izsák és Rebeka, igaz emberek voltak. Ézsau mellettük élt, Jákobbal nevelkedett, de nem tanult jócselekedeteiből. „Az erdő fáiból származik az erdő fáit végül felaprító fejsze nyele is" – írja az újpesti főrabbi a Vájislach hetiszakasz kapcsán.

„És Jákob előre küldött követeket Ézsauhoz….”
(I.M. 32/4.)

Ézsau Jákobnak, a harmadik ősapának volt az ikertestvére, tőle származtatják az edomita népet. Edom országa a történelemben Idumea néven ismert, és már az i. e. 1550-1300 között uralkodó XVII. egyiptomi dinasztia uralkodói is számon tartották. Az edomita sémi nép volt, és a Holt-tengertől délre eső területen telepedtek le.

Obádjá próféta könyve így kezdődik:

„Obádjá látomása Edomról. Így mondta az Örökkévaló Isten Edom kapcsán: üzenetet kaptunk Istentől és követ lett küldve a népek közé: gyerünk, keljünk fel és háborúzzunk ellene”! (Obádjá 1:1).

Miért prófétált Obádjá Edom-ról? Rabbi Jichák mondta: I-en így szólt: Jöjjön Obádjá, aki két gonosz ember, Áháb király és Jezebél királyné mellett élt, mégsem tanult gonosztetteikből. Jöjjön Obádjá és prófétáljon!” (Szanhedrin 39b.) Ézsau (Edom) szülei – vagyis Izsák és Rebeka – igaz emberek voltak. Ézsau mellettük élt, Jákobbal nevelkedett, de nem tanult jócselekedeteiből.

„Az erdő fáiból származik az erdő fáit végül felaprító fejsze nyele is.”
(uo.)

Ézsauról azt tartják bölcseink, hogy csupán a szülői tisztelet parancsát tartotta be. Elhatározta, hogy atyja, Izsák halála után megöli testvérét, Jákobot, mert az kétszer is kijátszotta, becsapta. „….közelednek az atyámért való gyásznapok, akkor megölöm testvéremet, Jákobot” (I.M. 27:41). Rabbi Mose ben Nachman ( Nachmanidesz 1194 –1270, középkori hispániai zsidó orvos, Biblia- és Talmud-kommentátor, filozófus, teológus és költő) bírálatában Jákobbal szemben így fogalmaz:

„Aki megfogja a kutya fülét, nem csodálkozhat, ha megharapja”. 

Mi a bírálat tárgya? Jákob valóban kétszer is becsapta testvérét, de „megbűnhődte már a múltat s jövendőt”. A hazatérő Jákobnak át kell menni Ézsau földjén, Edomon. Stratégiailag jobb lett volna, ha nem figyelmezteti testvérét, Ézsaut a küldöttei által. Elkerülhette volna az életveszélyes találkozót. Átvonulhatott volna titokban is Edom országán.

Bölcseink szerint Jákob bírálatában Ramban a hasmoneus uralkodók kritikáját fogalmazta meg: „véleményem szerint ez arra utal, hogy azért estünk Edom uralma alá (Edom alatt Rómát kell érteni), mert a második Szentély idején működő királyok (a hasmoneus dinasztia tagjai) szövetséget kötöttek a rómaiakkal, sőt, néhányan közülük el is mentek Rómába. Ez volt az oka bukásuknak”. 

Összegezve: mivel az ősatyák tettei jelként szolgálnak az utódoknak, ezért Jákob cselekedetéből azt tanulták, hogyan lehet túl közel menni – a szó fizikai és szellemi értelmében egyaránt – az ellenséghez. Bár Jákob sikeresen megúszta a találkozót testvérével, de leszármazottai nem. Rómához való közeledésük következményeként rombolták le később a Szentélyt és szűnt meg a zsidó nép függetlensége (Tur HaAroch).

Menachem Mendel Torem rymanowi rabbi (1745-1815) tanítványaival úton volt mesteréhez, a liszenszki Elimelech rabbihoz. Beesteledett és a nagy sötétségben lehetetlen volt folytatni útjukat. Megláttak egy házat és a rabbi bekopogott: testvérem, enged meg, hogy nálad éjszakázzunk. A ház tulajdonosa beleeggyezett és megeggyeztek, hogy a rabbi a házban fog aludni, hívei pedig a padláson. A ház tele volt bálványképekkel.

Másnap, amikor folytatták útjukat, hívei megkérdezték a rabbit, hogyan tudott aludni annyi bálványkép között? Ezt válaszolta: 

– Az történt velem, ami annak idején Jákobbal: „….egyedül maradt és tusakodott vele egy ember hajnalhasadtáig…” (I.M.32/25) Nem ember, hanem a ház tulajdonosának védőszelleme volt emberi formában. Gyengeséget, hibát, bűnt akart felfedezni múltamban, hogy támadása ellenem indokolt lehessen. Én akkor recitálni kezdtem: „Feltámasztja a porból a szegényt, felemeli a szemétdombról a nincstelent…” (113 Zsolt./7.) A „zsoltárkönyörgés” meghallgatásra talált és csoda történt velem, ahogy írva van: „viaskodott és győzött is, pedig az sírt és könyörgött neki….” (Hosea 12/5.) Akkor olyan lettem, mint Jákob, akinek neve Israel lett: „aki megküzdött Istennel és az emberekkel és győzött” (I.M. 32/29.).