Szerdócz Ervin: „Fekete tűzzel fehér tűzre..."

Eliezer ben Izrael rabbinak, a haszidizmus alapítójának (akit Báál Sém Tov néven ismer a világ) egyik szép történetével illusztrálja a soron következő hetiszakaszunkat, a Tecávét az újpesti főrabbi. A történet egy szerény harisnyaszövőről szól, aki mély bölcsességek birtokában volt.

„…hozzanak neked világítás céljára...”
( II.M.27/20.)

Ráv Jákov Mose Charlap (1882-1951), a jeruzsálemi Sáéréi Heszed negyed rabbija a Talmud bölcseire hivatkozva tette fel a kérdést: „stennek szüksége van az emberek szolgálatára? Jó cselekedeteink igazolják” Istent? A válasz: természetesen Istennek nincs szüksége semmilyen igazolásra. A Teremtő viszont nyilván artja az emberek jócselekedeteit.

„Aki olajbogyóval álmodik, remélheti, hogy a Tóra fényének részese lesz.” (Talmud Brachot 3). „Az olajbogyó a szerény életmód, a kevéssel való beérés jelképe." Így aztán ha valaki olajbogyóról álmodik, szerény életről álmodik, s biztos lehet abban, hogy „részese lesz a Tóra fényének”. (Talmud Bráchot.59.)

Történet a bölcs harisnyaszövőről

Egyszer Eliezer ben Izrael rabbi, a haszidizmus alapítója – akit Báál Sém Tov néven ismer a világ – úton volt, és néhány napra megszállt egy városban. Reggel szokása szerint még imádkozás előtt pipára gyújtott és kitekintett az ablakon. Mit látott? Egy ember ment el az ablak előtt, kezében tálesz és tfilin. Amikor jobban megfigyelte, látta, hogy az ember olyan természetes ünnepélyességgel lépdel, mintha az ég kapuja felé vinnék lábai.

A rabbi megkérdezte házigazdájától, hogy ki ez az ember. A házigazda elmondta, hogy a helyi harisnyaszövő, aki furcsa teremtmény, télen-nyáron nap nap után korán reggel elmegy a város zsinagógájába imádkozni, és elmondjanaz imát, akár van minjen, akár nincs. Elmondja egymagában is, nem várja meg, hogy együtt legyen az ima elmondásához szükséges tíz férfi. Erre Eliezer ben Izrael rabbi kérte házigazdáját, hívja be az embert, hogy beszéljen vele. A házigazda ekkor azt mondta, hogy ez az ember egy „mesüge” (kicsit bolond), ezt mindenki tudja róla, s nem szakítaná meg az útját, még ha mindjárt maga a császár hívatná, akkor sem. 

Ima után Eliezer ben Izrael rabbi megkért egy embert, menjen el a harisnyaszövőhöz, s kérje meg, hogy hozzon neki négy-öt pár harisnyát. Nemsokára meg is jelent az ember és eléje tette a megrendelt, hófehér színű, gyapjúból készült harisnyapárokat.

– Mit kérsz egy pár harisnyáért? – kérdezte Izrael rabbi.

– Húsz kopejkát – válaszolta az ember.

– Ha mindet megveszem, engedsz az árból? – tudakolta a rabbi.

– Ha engednék az árból, mindjárt annyit kértem volna! – hangzott a válasz.

A rabbi kifizette a harisnyák árát, majd azt kérdezte: 

– Barátom! Egyébként mi mással foglalkozol?

A harisnyaszövő, mintha nem értené a kérdést, ránézett Báál Sém Tovra és azt felelte:

– Nem foglalkozom semmi mással. Csinálom a harisnyákat… Ez a mesterségem.

A rabbi nem hagyta magát és így folytatta: 

– Akkor mondd el, kérlek, hogyan csinálod?

– Egyszerű! – magyarázta amaz. – Addig dolgozom, amíg elkészül negyven- ötven pár. Ekkor előveszek egy teknőt, teszek bele forró vizet és hamuzsírt. Fogom a harisnyákat, beleteszem őket a vízbe, és addig keverem, facsarom, amíg olyan lesznek, amilyennek lenniük kell: hófehérek.

– És mondd, hogyan árulod a harisnyákat? 

– Én nem járok el vásárokba. A kereskedők jönnek hozzám és megvásárolják az árumat. Ők szerzik be számomra a jófajta gyapjút is. Én megfizetem fáradságukat. Csak most, a te tiszteletedre hagytam el a házamat.

– És ha korán ébredsz, mit csinálsz, mielőtt imádkozni mégy?

– Akkor is harisnyákat csinálok.

– És szoktál zsoltárokat mondani?

– Azokat a zsoltárokat mondom – felelte az ember –, amiket kívülről tudok, s mondogatom magamban munka közben…

Mikor a harisnyaszövő elment, így szólt Báál Sém Tov:

– Most értettem meg, hogy mit jelent: : „hozzanak neked”. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha a Tórát követed, az veled lesz... Nálad marad, hogy neked világítson.

Majd hozzátette: „Isten mécsese nem alszik ki!” Sámuel prófétát láttam előbb abban az emberben. Ott láttam az Örökkévaló templomában, ott, ahol Isten ládája volt (I.Smuel.3/3.). „…hogy örökmécsest gyújtsanak vele.” (uo. 27/20.) „A te fényedben nézzük a fényt” (Zsolt.36/ 10). „Mivel írták a Tórát? Fekete tűzzel, fehér tűzre” (Midrás Tehuma). 

Ez a szerény harisnyaszövő – mint egykor Noé galambja, csőrében az olajfaággal – fényt hoz a világnak, a szentély olajmécsesének fényét.