Doktor Moll és a küszöbön (nem) álló háború

A pesti utcákat járva Doktor Moll az elmúlt napokban azt tapasztalta, hogy az embereket a lehetséges orosz-ukrán háború csöppet sem foglalkoztatja. Nem állnak sorok a boltok előtt, hogy az emberek lisztet, cukrot, tésztát, babot halmozzanak fel, meg minden mást, amit háború esetén szokás. Doktor Moll átvillamosozott hát Budára, hogy megnézze, vajon mi a helyzet ott, s kiderült: a háború a budai népet sem érdekli. Nahát!

Doktor Moll finoman fogalmazva nem nagyon bízik a magyar médiának az úgynevezett szavahihetőségében, ennélfogva a fontosabb ügyekről inkább külföldi sajtótermékekből tájékozódik, elősorban angol és francia nyelvű lapokból, meg a magyar nyelvű izraeli sajtóból, s újabban mindenütt azt olvasta, hogy az oroszok szerdán, azaz holnap támadásba lendülnek Ukrajna ellen. 

És ennek a helyzetnek a leírására az a szó kevés, hogy aggasztó. Ukrajnában magyarok és ukrán zsidók is élnek, nem is kevés számban, s mintha Magyarország lakosságát ez csöppet sem érdekelné – ami ugyancsak aggasztó. Pedig ha valóban háború lesz, akkor annak halottai és menekültjei is lesznek, azaz magyarok és zsidók élete is kockán forog, terveket kell hát készíteni magyar és zsidó menekültek átmeneti vagy végleges befogadására. Doktor Moll bízik benne, hogy a magyar állami főhatóságoknak az efféle tervek a rendelkezésükre állnak, s bízik abban is, hogy ha Ukrajnából magyarok és ukrán  zsidók érkeznek hozzánk, akkor lesznek a magyar társadalomban nem is kevesen olyan derék emberek, akik támogatják, segítik, ellátják őket. Ez volna az emberi minimum.

De a pesti utcákat járva Doktor Moll úgy érzi, mintha a lakosságot a küszöbön (nem) álló háború lehetősége egyáltalán nem foglalkoztatja. És ugyanez a helyzet a budai utcákon is! Doktor Moll fülelt és figyelt és nézelődött, de a körülötte zsibogó, csevegő, rohanó, nevetgélő, beszélgető pesti és budai nép az orosz-ukrán konfliktusról egyáltalán nem beszélt. Erről nem hallani egy szót sem a villamoson, a metrón, a trolin, a buszon, sem a járdán sétálva, sem a kávézókban ülve, sehol. És nem kezdődött meg a tartós élelmiszerek felvásárlása sem. 

Úgy látszik, a magyar nép úgy döntött, hogy nem lesz orosz-ukrán háború, és haja szála sem görbül majd sem az ukrajnai magyaroknak, sem az ukrajnai zsidóknak. Ellenkező esetben a nép ösztönösen megérezné a bajt. Háború előszele esetén kitörne a felvásárlási láz, ez azonban Magyarországon ezúttal nem tört ki – úgyhogy az orosz-ukrán háború sem fog kitörni. Már csak azt kellene valahogy elintézni, hogy a magyar nép ösztönös megérzéséről értesüljenek a világ nagyhatalmai is, köztük Izrael.

– Csak nyugalom – ezt kellene valahogy megüzenni a világ nagyhatalmainak és Izraelnek –, csak nyugalom, mert a magyar boltokban még hegyekben áll a cukor, a liszt, a tészta és a bab, tehát a háború szerdán elmarad.

De vigyázat! 

Ha a magyar nép elkezd nagy tételben vásárolni, akkor a kormányfők legyenek kedvesek felhívni a Kremlt, kérjék a telefonhoz Putyint, s mondják meg neki, hogy a magyarok már felkészültek. Azonnal tudni fogja, hogy ilyenkor mi a teendő…