A láthatatlan Mózes és Isten titkos közelsége – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent napja ma délután 17 óra 12 perckor köszönt be, a királynő holnap kora este 18 óra 18 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tecávé (Mózes 2. 27:20-30:10.) hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

A mostani hetiszakaszban nem szerepel Mózes neve, a hétfőn és kedden felolvasandó Eszter könyvében Istené nem szerepel. Hogyan teremt ez a két hiány valamit, ami nagyon is jelen van?

A Tóra egyetlen hetiszakasza a Tecávé, vagyis a mostani, amelyben nem szerepel Mózesnek a neve egyszer sem. A papokról van szó, vagyis Mózes öccséről, Áronról és az ő utódairól. Mózes nem kell most és ide. De mégis úgy kezdődik a hetiszakasz, hogy „te, parancsold meg”, vagyis hangsúlyozza, hogy az, akihez a Jóisten beszél, Mózes. Úgy kell jelen lennie, hogy ne látszon háttéremberként.

Talán így van jelen, erre jut a rabbinikus értelmezés, a Seregek Ura is az Eszter könyvében. A rémes összevisszaságban, a véres események környékén, ott, ahol nehéz észrevenni. Akkor különösen nehéz, ha valaki azzal, amit tesz, nem hívja fel rá a figyelmet. A hetiszakaszban Mózes, aki azért válik szerényen észlelhetetlenné, hogy a papokra és rajtuk keresztül Istenre lehessen figyelni, ezen dolgozik a színfalak mögött. És így az Eszter könyve ijesztő, kiszámíthatatlan világában is jelen van Isten.

Amikor Mordeháj nem hajol meg Hámán előtt, azért teszi, mert tudja, „egyedül Istené a dicsőség”. Tanúskodik a láthatatlan Isten mellett a hűségével. Amikor Eszter királyné dacol az életveszéllyel és belép a király termeibe, bátorsága révén belép a világba Isten. Akkor, amikor nem azt csináljuk, ami rövid távon jól jönne nekünk, amikor az érdekeink ellenében dolgozunk, amikor nem azt tesszük, ami logikus, okos, érzéketlen, közönyös és gyáva, teremtünk valami levezethetetlent. Valamit, ami az egó perspektívájából nem magyarázható. Beengedjük Istent a világba, ha tetszik, akkor Szentélyt építünk neki.

Ahhoz, hogy ő felismerhető legyen, a mi egónknak el kell tűnnie, háttérbe kell vonulnia. Ha körbenézünk anélkül, hogy a jelenségek összességét aszerint mérlegelnénk, mire jó, vagyis mire használható számunkra, észrevehető, hogy nem nekünk jó elsősorban, hanem önmagában. A madárdaltól, a futó záportól a lepke röptéig, amely akkor szép, ahogy Süsü helyesen megállapítja, ha békén hagyjuk.

A Megilat Eszter azt jelenti, Eszter-tekercs. Eszter neve azonban az ásztir igével is összeköthető, azt jelenti, elrejtőzik, a megilá szóban pedig benne van a legálot, a felfedez, feltár héber kifejezése. Ha akarod, a Megillat Eszter azt jelenti, hívja fel a hagyományra hivatkozva Lisa Grant a figyelmet, hogy az elrejtőző felfedezése, megértése.

Annak, aki képes rá nyugodtan figyelni, az Isten léte feltárul teremtményein keresztül a legszebb, legkivételesebb, vagy akár a leghétköznapibb pillanatokban is.

Békés szombatot és vidám purim ünnepet kívánunk!