Három évvel a kunmadarasi zsidók deportálása előtt, 1941-ben új zsinagógát építtettek a hívek Kunmadarason. Nem menekülésbe fektettek pénzt és energiát, hanem egy új zsinagógába. Őszintén hihették, hogy a történelem legnagyobb vihara majd elvonul a fejük felett, de addig imádkozni csak kell valahol. Tisztában voltak vállalkozásuk időszerűtlen hősiességével, de szerettek volna, ameddig lehet, élni – írja a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár pénteki magazinja.
A múzeum gyűjteménye hírt ad róla, hogy a második világháború második évében, amikor a Wehrmacht megállíthatatlannak tűnt és a náci Németország dominálta Európát, a kunmadarasi zsinagóga épülete összeomlott – így kezdődik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár pénteki magazinjának a hét műtárgyát felvezető írása.
Mint írják: három évvel a kunmadarasi zsidók deportálása előtt zsinagógát építtettek a hívek Kunmadarason. Elképesztő, ahelyett, hogy a menekülésbe tettek volna pénzt és energiát, mindenből amennyi csak volt. Naivitás, bizakodás minden alap nélkül. Az.
Őszintén hihették, hogy a történelem legnagyobb vihara, amely a fejük felett tombol, majd elvonul, ahogy elmúlik lassan úgyis minden, az egészet ki lehet húzni mindentől messze. És addig is imádkozni kellene valahol, valahol együtt lenni. Amíg lehet.
A kunmadarasi zsidók tisztában voltak a vállalkozásuk időszerűtlen hősiességével. De szerettek volna, ameddig lehet, élni. Szimbólumot láttak a zsinagóga romhalmazzá válásában és a saját erőfeszítéseikben is. Tenni, amit kell, vinni az életet, amíg lehet.
Az alapító okirat a múzeum és levéltár gyűjteményében itt található.
(Forrás: a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár pénteki hírlevele.)
