– Sokszereplős kollektív emlékezetforrást (zuhatagot) vehetünk kézbe Nádas Pál roppant kutatómunkájának köszönhetően, amelyben több szálon és műfajban testesül meg a magyar és a magyar zsidó nép „kivirágzásának” és „kiszántásának” a „hosszú”, társadalmi-politikai rendszerekben bővelkedő 20. századot átfogó elbeszélése – olvasható a Kőbányai János által vezetett Múlt és Jövő Kiadó gondozásában megjelent mű ajánlójában.
Sokkal intenzívebb a múltelsajátítás folyamata, ha életutak személyesebb és ezért átélhetőbb ívén szegődünk a történelem nyomába. Ilyen sokszereplős kollektív emlékezetforrást (zuhatagot) vehetünk kézbe Nádas Pál roppant kutatómunkájának köszönhetően, amelyben több szálon és műfajban testesül meg a magyar és a magyar zsidó nép „kivirágzásának” és „kiszántásának” a „hosszú”, társadalmi-politikai rendszerekben bővelkedő 20. századot átfogó elbeszélése.
Ennek mai (örök?) aktualitással nyújt keretet a „csak” a művészettörténet szempontjából is ikonikus – Lajta Béla egyik korai szecessziós – épülete, amelyet a Mexikói út. 60. alatt csodálhatunk meg.
Az 1828-ban Sziléziában született, majd 1856-ban a magyar fővárosban letelepedett és hazára lelt zsidó építész és vállalkozó, a lovaggá ütött Wechselmann Ignác jelentős szerepet vitt a mostani Budapestfelépítésében. A magyar társadalomba beplántálódás törekvése hozta létre alapítványait, köztük a Zsidó Vakok és Siketnémák Intézetét, amely sok név- és funkcióváltás után ma is a hátrányos helyzetű fiatalok életesély-kiegyenlítését szolgálja. (Azzal az alapító okiratban lefektetett kitétellel, hogy egyenlő arányban segítsen zsidó és keresztény hátrányos helyzetűeknek.)
Később ez az épület – és a mellette, a Columbus utcai telken fölhúzott fogolytábor és az ott folyó mentési kísérletek (Kasztner Rezső és Komoly Ottó vezetésével), valamint az intézetet megtámadó gyilkos nyilas bandák rémtettei – a magyar holokauszt, sőt a 20. századi apokalipszis kiemelkedő, eleddig feltáratlan krónikájában is meghatározó szerepet játszott.
Nádas Pál több évtizedig volt a Mozgásjavító Iskola igazgatója és a paraolimpiákra felkészítő programok vezetője. Nyugdíjas éveiben sem tudott elszakadni az élő történelemtől, amelyben élethivatását meglelte.
Ennek köszönhetjük ezt a munkát, amely a történelem, a művészettörténet, a szociológia, pedagógia és az orvoslás oly gazdag, egymást hatványozó elegye.
Ebben is hű dédapja szelleméhez, örökségéhez: Mezei Mór(1836-1925) volt az egyik első zsidó parlamenti – Kossuth-párti – képviselő, zsidó periodika szerkesztő (Magyar Izraelita, 1861-1868), prózaíró. Az ő publicisztikai és parlamenti munkájának is volt köszönhető az 1867. évi 17. törvénycikk, amely kimondta: „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.”
Forrás: Nádas Pál: Magyar és magyar zsidó történelem, Zsidó Vakok és Siketnémák Intézete/1908-1948; Mozgásjavító Iskola/1955- Budapest, XIV. Mexikói út 60.