Jákob szerelme: a fiúknak is szabad sírni néha – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 36 perckor köszönt be, a királynő pontban 16 óra 46 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából e hét szombattól a Vájécé hetiszakaszt olvassuk. Jó szombatot minden kedves hittestvérünknek!

Az ősatyák némák, fegyelmezettek: nem beszélnek, nem sírnak. A bátor fiúk nem sírnak soha. A Tóra az ősatyák hallgatagságának néma családi katasztrófáiról is beszél, egészen addig, amíg Jákob meg nem tanul sírni végre és meg nem tanítja sírni Józsefet.

Ábrahám nem beszél Isten kéréséről Sárának, hogy áldozza fel öregségük vigaszát, a várva várt fiút, Izsákot, az ígéret örökösét. Amikor Ábrahám és Izsák külön utakon járva elhagyják a történet helyszínét, Sára, a következő epizódban, meghal Kirját Árbán, miközben Ábrahám Beer Seván lakik. Életük utolsó időszakát nem együtt töltik. Ábrahám némaságáról sokat beszél a protestáns filozófus, Sören Kierkegaard.

Rebeka homályos próféciát kap az Úrtól gyerekei sorsát illetően, de nem mondja el férjének, Izsáknak, úgy gondolja, jobb, ha inkább becsapja, mintha beszélne vele. Pedig kiderülne, hogy Izsák mindig is Jákobnak szánta az ábrahámi áldást. Az ősapák és ősanyák némasága idézi fel minden nemzedék családi katasztrófáit.

Ebből a családból származik Jákob és nagy, tragikus szerelme, Ráhel is, akit megpillant a kútnál, amikor otthonról menekülve Hárán közelébe ér. Amikor észreveszi ez az anyámasszony katonája, rögtön nekilát, hogy legörgesse a kút fedéléről a követ, amelyet több ember szokott onnan leemelni. Menőzni kezd a lány előtt Izrael könyvmoly ősatyja az erejével és tényleg megcsinálja, kiderül, hogy megy neki ez is. Addig csak tanakodnak a többiekkel, hogy mi legyen, de aztán „meglátá Jákob Rákhelt” és azonnal akcióba lépett.

Aztán odament hozzá, „megcsókolá és hangosan sírni kezdett”. Egy perccel azután, hogy azzal villogott neki, milyen kemény fiú.

Mert Jákob lassan tényleg felnőtt férfivé lesz, aki nem olyan gyáva, hogy elmeneküljön a saját érzéseitől. Van oka sírni. Nehéz időszak van mögötte, még hosszabb és még nehezebb évek állnak előtte és most már tudja, mindez miért lesz így. Hirtelen minden világos lesz és kirobban belőle három nemzedék elfojtott zokogása. Jákob, pontosan akkor, amikor férfivá válik, megtanul sírni végre. És ami még ennél is fontosabb, megtanítja sírni a bátyját és – főleg – a fiát.

Amikor – 20 év múlva – visszatér majd és útján találkozik a becsapott, vad Ézsauval, a viszontlátáskor egymás karjában zokog majd hosszan a két rossz testvér.

József pedig úgy bukik le Egyiptomban, hogy – amikor látja, mennyire megváltoztak bátyjai – ő is elsírja magát, Jákob és Ézsau jelenetének megismétléseként.

Jákob és József tanították meg a világot sírni és álmodozni, miután már elintézték mindazt, amivel Isten megbízta őket. Felelősségvállalás helyett sírni nem menő. A kő elgördítése után, Ézsauval és a testvérekkel szembenézve sírni viszont szinte kötelező.

És ez a sírás, Jákob fia, József megváltó, kibékítő sírása zárja majd le, váltja majd meg happy enddel az ősanyák és ősatyák nehéz, fájdalmas történetét, amelynek egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a fiúknak is szabad sírni néha, hogy a sírás alkalomadtán a felszabadulás eszköze lehet.

Jó szombatot!