Beteglátogatás: Ábrahám nem ér rá beszélni Istennel – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 55 perckor köszönt be, a királynő holnap pontban 17 órakor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Vájérá hetiszakaszt olvassuk.

A hetiszakasz elején megjelenik a Seregek Ura Ábrahámnak, de vendéglátója, úgy tűnik, nem ér rá, mert újabb vendégei érkeznek. 

A Jóisten türelmesen vár, hogy sorra kerüljön.

Miután ő és házanépe körülmetélkedik, a Mamré tölgyesében üldögélő Ábrahámnak látogatója érkezik. „És megjelent neki az Örökkévaló”. Rási szerint az időzítés nem véletlen, a Jóisten azért a körülmetélés utáni lábadozás időszakában állít be Ábrahámhoz, hogy teljesítse a beteglátogatás „micváját”. A beteglátogatás azért nagyon fontos parancs minden vallásos zsidó számára, amiért a szegények segítése, az özvegyek és árvák támogatása. A kiszolgáltatottak iránti felelősség felvállalásáról van szó és ezért Istenre fokozottan vonatkozik a saját parancsa, hiszen Neki, az Ő végtelen hatalmának mindannyian kiszolgáltatottak vagyunk.

Csakhogy Ábrahám, úgy tűnik, nem ér rá magas látogatójával foglalkozni, mert kisvártatva három férfi tűnik fel a horizonton és elébük kell sietnie, gondoskodnia a kényelmükről. A vendégszeretet erénye pedig, otthont adni az akár csak átmenetileg otthontalannak, szintén a legfontosabb erkölcsi parancsok közé tartozik, úgyhogy Ábrahám faképnél hagyja az alig pár perce befutó Jóistent és az érkezők elé szalad.

Feltéve, figyelmeztet a legnagyobb élő Tóra-értelmező, Jonathan Sacks, hogy az „Uram” szót úgy értelmezzük, ahogy gyakran a Bibliában, vagyis Isten megszólításaként. Akkor Ábrahám szabadkozó mondata, az „Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne távozz a Te szolgádtól” nem az lesz, aminek látszik, nem az új vendégeket bíztatja maradásra, hanem a Jóistent kéri, hogy foglalja már el magát egy kis időre, amíg gondoskodik a többiekről.

A Jóisten várhat, mert Ő tud magáról gondoskodni.

Az, hogy a férfiak, akiket Ábrahám megvendégel, szintén isteni küldöttek, akik megüzenik Izsák születését, csak később derül ki, ezt Ábrahám nem tudhatta, mégis őket részesítette előnyben Istennel szemben.

Mert ha Isten meglátogatja a beteg Ábrahámot, abból azt kell tanulnunk, hogy mi is az elesettebbet válasszuk, benne ismerjük fel Isten képmását. Ha Isten maga Istenként áll elénk, akkor nem nehéz felismernünk. A betegekben, a csavargókban, a magukra hagyottakban, a koldusokban, a magányosakban, a hajléktalanokban vagy egyszerűen a szomszédunkban, a buszon mellettünk álló emberben viszont nehéz újra felfedeznünk Isten képmását és ez a hit igazi próbája. Ábrahám, amikor faképnél hagyta Istent, erről a hitéről tett tanúbizonyságot.

A Talmud szerint van néhány olyan áldozat, amelynek igazi jutalmát a túlvilágon kapjuk majd meg: apánk és anyánk tisztelete, az önzetlen segítőkészség, a vendégszeretet, a betegek látogatása, a halottak elkísérése, ha békét teremtünk ismerőseink között – és a Tóra tanulása különösen, mert Ábrahámtól tanulhatjuk meg, hogy ha a magányosakról, megalázottakról és megszomorítottakról van szó, akkor Isten is hajlandó várni egy kicsit.

Békés szombatot kívánunk!