Harsányi László: Zsidó művészek a viharban (141. rész) – Frank Frigyes

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon időről-időre bemutatok egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül.

Frank Frigyes festő 1890. augusztus 19-én született Budapesten.

1908–1911-ben Balló Ede és Zemplényi Tivadar növendéke volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1911-ben a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek kiállításán találkozhattunk a nevével, azok nevei között, akik a Pesti Hírlap fogalmazása szerint „figyelemreméltó dolgot” állítottak ki.

1911 és 1914 között a müncheni akadémia hallgatójaként Angelo Jank tanítványa volt. 1912-ben Münchenből hazarándulva Sándor Józseffel közös kiállításon vett részt, ahol közel száz művüket mutatták be. A lapok beszámoltak müncheni sikereiről is, ahol arcképeivel tűnt ki. Az első világháború utolsó éveiben a fronton dolgozott, mint hadifestő.

Az I. világháború után Párizsba költözött, ahol a Société des Artistes Français és a Salon d'Automne nagy kiállításain vett részt.

Az 1920-as években tagja volt számos képzőművészeti csoportosulásnak, így az Új Művészek Egyesületének, a Benczúr Társaságnak, a Munkácsy Céhnek, a Képzőművészek Egyesületének és a Magyar Arcképfestők Társaságának. Részt vett mindezen csoportosulások kiállításain, és többnyire jó sajtó-visszhangokat kapott. Így írt róla például a Magyarország 1923 áprilisában „Frank Frigyes a konkrét témák kitűnő kezű festője: portréi és tájképei frissek, színesek, franciás könnyedségűek, a mai piktúra legérdemesebb alkotásai közé tartozik. Absztraktabb témái, kompozíciói nem érik el portréinak és tájképeinek nívóját.”

Még egy cikkrészlet 1925 novemberében, a Színházi Életből: „Frank Frigyes egyike a kiállítás legérdekesebb művészeinek. Új utakon halad, ösvényt tör magának, amelyen bátran halad előre. Amit csinál, az érdekes, minden egyes munkáján meglátszik, hogy tépelődő, önmagát marcangoló művész, aki még nem tudja merre fog vinni az útja, csak egy bizonyos, hogy komoly tájakra, a művészet tiszta levegőjű tájai felé.”

Sokat festette feleségét, Mimit; a róla készült képek egyike például 1926-ban díjakat nyert Franciaországban. Itthon a fővárosban és nyaranta – közel egy évtizedig – Mártélyon dolgozott.

1924-ben megjelent egy rajza az OMIKE által kiadott képzőművészeti albumban.

A továbbiakban is folyamatosan részt vett kiállításokon. Külföldön is szerepeltek művei az 1930-as években, ilyen volt a genfi, a skandináv országokban megrendezett és a brüsszeli kiállítása. Itthon önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban, a Fränkel Szalonban, a Tamás Galériában, a Műcsarnokban. Az 1933-as gyűjteményes kiállítását így dicsérte a Magyar Hírlap: „Két nagy teremben rajzok, akvarellek és olajfestmények együttese illusztrálja azt az előkelő kultúrát és izgalmas mesterségbeli tudást, amellyel Frank Frigyes közel húsz esztendeje tartja rangját a modern magyar piktorok sorában.”

1944 februárjában gyűjteményes kiállítása volt a kortárs művészeket pártoló Tamás Galériában. Szinte minden fontosabb napilap beszámolt róla, pozitívan. Így írt a kiállításról a Film Színház Irodalom: „A Tamás Galériában Frank Frigyes állította ki képeit. E kitűnő kvalitású, komoly értéket jelentő festő egyénisége rendkívül érdekes. Képeit nézve, jóformán a szemünk előtt látjuk születni az expresszionizmust. A formákat részben feloldó kezelés még az impresszionizmus öröksége, de a szerkesztés már teljesen a belső élmény kifejezését szolgálja.”

Az OMIKE Művészakció három kiállításán volt jelen a műveivel 1939 és 1942 között.

A háború befejezése után, már 1945 áprilisában részt vett csoportos kiállításon. Élete végéig aktív és megbecsült művész maradt.

Budapesten hunyt el 1976. október 24-én.

Képek:

1.) Fotóportré. Deák gyűjtemény
2.) Önarckép. Kieselbach Galéria
3.) Mimi 1929. Virág Judit Galéria
4.) Terasz és interieur. OMIKE Művészakció I. kiállítás. Haas Galéria
5.) Önarckép, 1951. Kieselbach Galéria