Gyász: Elhunyt Ági néni (Jaffa Navon) – egy volt szarvasi táborozó és ifivezető búcsúja

A 2000-es évek elején járunk, pizza van vacsorára a szarvasi táborban. Hatalmas sor kígyózik a repetáért. A Negev, a legkisebbek korcsoportja, a hagyományoknak megfelelően, a konyha csapóajtajának közelében ül. Még el sem fogynak a szeletek az asztalról, Ági néni már ott áll mellettünk. „Hozzak még?” – kérdezi mosolyogva, fordul, és jön is a teli tálcával. Nekünk nem kell sorban állnunk, míg sokan azon izgulnak, jut-e még nekik, nálunk nem kell aggódni, folyamatos az utánpótlás. Paszternák András emlékezik.

Eltelik hat-hét év.

Ági néni féle „szivacs” süti van uzsonnára, a korcsoport madrichjai (ifivezetői) mennek be a konyhára a finom falatokért. Távozóban utánuk kiált Ági néni: „Pasztinak, a korcsoportvezetőnek” vittetek?”

Smuel bácsi és Ági néni ❤️🖤Fotó: Salamon Sára

Eltelik vagy újabb öt-hat év,

Izraelben vagyok posztdoktor. Izgatottan indulok el a Bar-Ilan Egyetemről, vendégségbe tartok Ági nénihez és Smuel bácsihoz. A térképet lesem, hol kell leszállnom a 161-es buszról Bnei Brakban. Becsengetek hozzájuk, s elindul az a rituálé, melyet két és fél éven át rendszeresen megismétlünk.

Smuel bácsival megvitatjuk a Duna tv híreit, nosztalgiázunk egy kicsit a szarvasi nyarakról, majd következik a vacsora. Csupa tábori csemege tölti meg az asztalt. Hosszan beszélgetünk. Mikor indulnék, Ági néni elkezd csomagolni: egy kis gombalevest, kakaós kalácsot, csokikrémet tesz a szatyorba. Gyermek és ifjúkorom alföldi ízei kísérnek haza.

Három apró mozzanat, mely eszembe jut, amikor Ági nénire gondolok.

Egy nekrológban lehetne írni a romantikus szerelmükről, a Vészkorszakban átélt nehézségekről, a kalandos izraeli alijájukról, a szentföldi kemény, dolgos munkanapokról, népes családjukról, unokákról, dédunokákról, a 2009-ben a MAZSIHISZ-től kapott Magyarországi Zsidókért-díjról…, de Ági néni és Smuel bácsi (2020 márciusában hunyt el), így együtt, sokunk számára a tiszteletbeli „nagyszülő” volt a szarvasi Lauder táborban. Megtestesítették a hagyományt a kóser konyhában, az Imateremben, akkor amikor odaléptek gyerekekhez és madrichokhoz, meséltek, kérdeztek, gondoskodtak mindannyiunkról.

Példaképek voltak számunkra, egy pillantással, gesztussal formáltak bennünket. Köszönet mindezért, emlékük velünk él a mindennapokban!

Smuel bácsi, Ági néni, Paszternák András2012 Szukot