Búcsú a nagy BIG-től

2022. Szeptember 27. / 20:37


Búcsú a nagy BIG-től

Egy hónap múlva, október végén ünnepelhettük volna a mindannyiunk által röviden csak BIG-nek hívott Benedek István Gábor 85. születésnapját, ehelyett azonban sajnos a halálhírét kell közölnünk. Fájdalmas, hogy itthagyott minket, hiszen kivételes emberként az élet több területén érezhette otthon magát: a magyar zsidó közösségben, az újságíró társadalomban, a szépírók között, vagy éppen a Dunapark Kávéház  törzsvendégeinek seregében. Mi pedig a legfontosabb helyen tartottuk számon: a szívünkben.

Olyan kedves és szívélyes ember volt, ami ritkaság az írók és az újságírók között, hiszen mindkét hivatás alaposan meg tudja tépázni az ember kedélyét és lelkiállapotát. Benedek István Gábor – azaz BIG, ahogyan szeretete jeléül mindenki nevezte – olyan elegánsan emelkedett felül az élet kisebb-nagyobb összecsapásain, hogy derűje és mosolya változatlanul ott ragyogott az arcán. Az sugárzott róla, hogy szereti az embereket, és ez a szeretet aztán visszasugárzott őrá – igen, így is lehet élni, sugárzó szeretetben.

Pedig ha valakinek, neki meglett volna az oka a panaszra, ha valaki, hát ő ismerte az embertársaiban ott rejtőző gonoszt. Látta közelről a gonoszt a vészkorszakban, megtanulta, pontosabban megtanították neki az akarata ellenére, hogy milyen rettenetes szörnyeket rejt az emberi lélek. S mégis: belőle a szeretet fénye ragyogott az embertársai felé. 

Az utolsó úriemberek egyike volt, akik még kávéházakban szocializálódtak – ez volt a másik titka. A kávéházak finom, visszafogott világát még gyermekkorában, Tótkomlóson szerette meg, nem csoda, hogy második otthona a Pozsonyi úti Dunapark Kávéház volt, ahová mindig olyan arccal érkezett, mint aki ünnepelni jött. 

S valóban: ő valójában ünnepelni jött az életet, a humanizmust, az embert emberré tevő párbeszédet és beszélgetést, a „dumálást”, ahogy ő nevezte, mert azt vallotta, hogy történjék bármi, az embereknek beszélgetniük, „dumálniuk” kell, hogy értsék és megértsék, azaz lássák és meglássák egymást. 

S vele milyen nagyszerűen lehetett beszélgetni az újságírásról, az irodalomról, a történelemről, a zsidóságról, a képzőművészetről, a zenéről, mindarról, ami az életnek (az ő életének is) értelmet adott. Büszke volt a magyarságára és büszke volt a zsidóságára, s méltán büszke lehetett a családjára és rokonságára, hiszen távoli rokona volt a XIX-XX. század fordulójának nagy magyar zsidó írója: Bródy Sándor.

BIG a családja, a származása, a szerteágazó érdeklődése, műveltsége és írói-újságírói hivatása folytán az élet több területén érezhette otthon magát: a magyar zsidó közösségben, az újságíró társadalomban, a szépírók között vagy a Dunapark Kávéház  törzsvendégeinek seregében. Mi pedig a legfontosabb helyen tartottuk számon: a szívünkben. Legyen neki könnyű a föld, és emléke fonódjék be az élet kötelékébe, hogy úgy emlékezhessünk rá, ahogyan ő szeretné: derűsen, mosolyogva és nagy-nagy szeretettel.

BIG_Dunapark.jpgBenedek István Gábor (1937-2022) a Dunapark Kávéházban

RÉSZLET BIG ÉLETRAJZÁBÓL A SZÉPÍRÓK TÁRSASÁGA HONLAPJÁN

Gyulán született, de Tótkomlóson élt családjával. 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. Kecskeméten érettségizett, majd 1957-től Budapesten, a Rabbiszemináriumban (ma: OR-ZSE) tanult. Édesapja a híres orosházi Pipis-malom főkönyvelője, később a Bábolnai Állami Gazdaság gazdasági igazgatója volt.

Benedek István Gábort vonzalma az írás felé sodorta. Ebben szerepe volt annak a ténynek is, hogy a család rokonságához tartozott Bródy Sándor író. Másik híres rokonuk Zukor Adolf amerikai filmkirály, a Paramount filmstúdió megalapítója. BIG újságírói pályafutása alatt végigjárta a szakma szokásos lépcsőit. A Magyar Hírlapnak 1968-tól, megalapításától kezdve, közel egy évtizeden át volt munkatársa, később főmunkatársa. Ezt követően az Ország-Világ c. hetilap rovatvezetőjeként dolgozott, éveken át. 1983-89 között a Népszabadság gazdasági rovatának munkatársa, majd belpolitikai rovatának helyettes vezetője.

Minden műfajt kipróbált: írt riportokat, tárcákat, vezércikkeket, elemző írásokat. Több ízben kapott nívódíjat a kollégák szavazatai alapján. A MÚOSZ Rózsa Ferenc-díjjal, valamint Aranytoll-díj kitüntetéssel ismerte el újságírói munkásságát.

1989-90-ben a Magyarország c. hetilap főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. A rendszerváltás küszöbén érdekes szakmai lehetőséget kínáltak fel részére: 1990-ben alapító főszerkesztője lehetett a Tőzsde Kurír, majd a Bank és Tőzsde c. gazdasági-pénzügyi hetilapoknak. Ez a két folyóirat az újjászerveződő magyar pénzügyi élet friss, jelentős orgánuma volt. 1997-ben nyugdíjba vonult, azonban a következő évtől alapító főszerkesztője lett a Remény című, a magyar zsidó társadalmi, szellemi életet bemutató folyóiratnak.

Első, Bródy Sándor rokonáról írt novellája 1986-ban jelent meg az Új Tükörben, azonnal nagy feltűnést keltve. 1987-ben a Boldog vesztegzár c. regénye látott napvilágot.

Írói pályáját az 1994-ben megjelent, átütő sikert hozó A komlósi Tóra c. novelláskötete indította el igazán. Négy magyar kiadás mellett szlovák nyelvű kiadása is megjelent. 2018-ban spanyol nyelvű novelláskötete jelent meg La Torá de Komlós címmel. Novelláinak többségét Németországban, Izraelben, az Egyesült Államokban, Kanadában, egyes novellákat Ausztriában, Svájcban, Szerbiában is publikálták. Címadó novellájának megfilmesítését Jancsó Miklós kötötte le. A Messiás című novellát a nemrég elhunyt René Gainville francia filmrendező és producer kívánta filmre vinni, a Szerecsen Pisti címűt pedig Siklósi Szilveszter rendező.

Brooklyn c. novelláskötetének egyik darabja, A zongora című, 1997-ben elnyerte „az év legjobb novellája” címet. Az elégett fénykép c. novellafüzére Magyarországon kívül Németországban is megjelent, és bemutatásra került a frankfurti nemzetközi könyvfesztiválon.

BIG néhány vaskosabb, hosszabb lélegzetű regényt is írt. A Harmadik háború c. könyve (Berta Pállal, 2005) a nemzetközi terrorizmus témakörével foglalkozik. Dávid c. könyve (2005) az ókor nagy királyáról szól,  Varázs c. regénye (2007) pedig Napóleon korában játszódik, és széles földrajzi és tematikai skálán íródott. 

2009 decemberében jelent meg – illusztrálva – a csodálatos bibliai alkotás, az Énekek éneke, amelynek újabb kiadása 2010 októberében, harmadik kiadása pedig 2012-ben látott napvilágot.  BIG a művet hexameterben fordította le. Artúr c. regényét szintén 2010-ben adták ki. 2011-ben jelent  meg a Bergeni keringő című novelláskötet, majd 2012-ben a Miskolc, Zsidó utca ’46 című regény Pelle János utószavával. 2013-ban a Ki vigyáz az emberre? című novelláskötet, 2014-ben pedig az Aranyhomok című regény. Zsidó krémes című regénye 2016-ban látott napvilágot.

Benedek István Gábornak mintegy 30 könyve jelent meg, némelyik két vagy több kiadásban, illetve külföldön, idegen nyelven is. Novelláinak többségét közölte a Holmi, a Mozgó Világ, az Ezredvég, a Remény c. folyóirat. Írásai olvashatók voltak a tel-avivi Új Kelet (amely az Ez lett a vesztünk… c. regényét is megjelentette folytatásokban), a New York-i Figyelő, a torontói Menora, valamint szlovákiai, németországi, svájci lapok hasábjain. Tárcái megjelentek az Élet és Irodalomban, a Népszabadságban és a Népszavában. Szülővárosának, Tótkomlósnak 2005-től volt díszpolgára, Bécs-Gerasdorf város vezetése pedig 2017-ben avatta díszpolgárává.

(Az életrajz-részlet forrása: Szépírók Társasága)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek