A holokauszt operaházi áldozatai emlékére – sírokat tettek rendbe az emléktár dolgozói

Az OPERA Emléktárának dolgozói Halottak napja előtt hagyományosan felkeresnek egy-egy budapesti temetőt, hogy művészeink gyakran rég nem látogatott sírjait rendbe tegyék. Idén Karczag Márton és Csádi Ádám a Kozma utcai zsidó temetőben járt.  

A sírtisztításnak és kegyeleti megemlékezésnek különleges aktualitást ad, hogy novemberben az Operaház pincéjében fog megnyílni legújabb tárlatunk, melynek címe: Összetört, elhagyott, meghalt – kiállítás a holokauszt operaházi áldozatai emlékére.

A most megtalált és részben feltárt sírok olyan művészeink végső nyughelyei, akik mindnyájan érintettek voltak a vészkorszakban.

Tíz élet, tíz emlék a caruso.blog.hu oldalról – A Kozma utcai temető

Bársony Dóra élete tragédiákkal teli. Alig múlt 50 éves, amikor származása miatt nyugdíjba küldik. Nem sokkal később fia öngyilkos lesz, férjét pedig halálba hajszolják. Lánya Székely János Oscar-díjas forgatókönyvíró feleségeként Hollywoodban vészeli át a háborút. Bársony Dóra csak az 1950-es években Berlinben találkozik újra családja megmaradt tagjaival.

Szépen indult Ladányi Ilona koloratúrszoprán karrierje, amíg le nem parancsolták a színpadról. Darvas Ibolya mellett ő az egyetlen ma ismert magyar operaénekes, akinek sikerült hazajönni a haláltáborból.

Az Operaház egyik jelentős szopránja volt Relle Gabriella. A vészkorszak után még visszakerült a színpadra és néhány évig főszerepeket énekelt. Relle ezután sem adta fel, többszáz fellépést vállalt országszerte. Műsorán mindig szerepelt Liù halála. Sírját rajongói valaha látogathatták.

Somogyi Dezső és lánya, Piroska is az énekkar tagja volt. Az apa 1933-ben, harminc évnyi szolgálat után nyugdíjba ment, Somogyi Piroskát azonban 1939-ban kirúgták. A család túlélte a háborút, de a színehagyott művirágok alapján végső nyughelyük réges-rég elhagyatott.

Hillinger Margit szintén 1939-ben került ki az Opera kötelékéből, ahová Somogyi Piroskához hasonlóan 1945 után visszatérhetett. Férje, Dr. Seres Andor a kispesti kórház igazgatója volt. Hillinger Margit szülei, testvérei és fia is a holokauszt áldozata lett.

Évtizedek óta állhat elhagyatottan Patak Irma sírja. Szólistaként indult, gyakran szerepelt a Rádióban első férjével, ifj. Toronyi Gyula tenorral. „Árja párja”-ként a német bevonulás után rúgják ki, Budapest ostromát az Operaház pincéjében együtt vészelik át. Gyermeke második férjétől sem született.

Míves sírt kapott egykor Galambos Erzsi (született Galandauer, nem rokona a jeles színésznőnek), az énekkar megbecsült tagja.

Szép kort ért meg a szintén kórista Ágoston József. A tenoristát is 1939-ben bocsátották el, majd 1945-ben néhány évre ismét alkalmaztak az Operában. További sorsa ismeretlen.

A balettkar „szürke eminenciása” volt Nádas Imre. Valószínűleg munkaszolgálat után tért vissza a színpadra. Társat is az Operából választott: felesége, Nádas Hella a színház statisztája volt.

A legszomorúbb sír – és talán sors – Gelb Rózának jutott. Sohasem lett az Operaház tagja, csak főiskolásként szerepelt az Andrássy úti színpadon, még Gustav Mahler vezényletével. Karrierje Németországban Rose Vernier néven teljesedett ki, aztán 1910-től egy elemi iskolában énektanárként dolgozott Budapesten. Possel Gusztáv hírlapszerkesztő özvegyeként 1944-ben öngyilkos lett. Ledőlt obeliszkjén már a neve sem olvasható.

Fotók: Karczag Márton, Csádi Ádám / Forrás: Operaház Facebook-oldala és a caruso.blog.hu