Utoljára, a továbblépés reményében: három pont az EMIH által indított PR-perről

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Emih) és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) által indított, kétségkívül ügyes PR-per kapcsán kell leszögeznünk, a tisztánlátás érdekében, pár olyan alapigazságot, amelyeket nem hangsúlyoztunk eléggé az elmúlt évtizedekben. A Bét Din (vallási bíróság) második ülése ma kerül megrendezésre Jeruzsálemben. A Mazsihisz a magyar jogrendben és a magyar zsidó közösség döntésében hisz.

Hiszünk a magyar jogrendben

Az engedményezési megállapodásra nézve, amelyet Köves Slomó vezető rabbi és Deutsch Róbert MAOIH-elnök megtámadott, a magyar polgári jog rendelkezései irányadóak, és mindazok, akik aláírták, tudomásul vették mindezt. Igen, hisszük, hogy vannak merőben világi jogi kérdések, amelyekben egyedül a magyar jogrend igazít el bennünket, és merő képmutatás ezekbe vallásjogi bíróságot bevonni úgy, hogy mindeddig ezekben a kérdésekben és a minden fél által aláírt megállapodásokban senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni a magyar polgári jog egyedüli illetékességét. Ez a következetlenség, hogy a vallásjogra csak akkor támaszkodunk, ha hasznot remélünk tőle, nem vall, sajnos, jóhiszeműségre. Márpedig kevés helytelenebb dolgot tehetünk annál, hogy az Örökkévaló nevét belerángatjuk önös érdekektől vezérelt álvitákba. Ne legyünk álszentek.

Nincs Szentszékünk, nincs római pápánk

A Főrabbinátus, amelynek a világon semmi köze nincsen magyar polgári jogi jogigényekhez, tiszteletreméltó, nagy súlyú és komolyan vitatott intézmény, és semmiképpen sem a zsidó jog valamiféle végső és abszolút döntéshozó fóruma. Ilyen fóruma ugyanis a zsidóságnak nincsen, méghozzá beláthatatlanul hosszú ideje nincsen, ha valaha is volt. Nincsen ilyen fórum még az önmagában is rendkívül sokszínű ortodox, de még az ultraortodox zsidóságon belül sem, pláne nincsen a teljes zsidóság számára. Az ultraortodoxok nem fogadnak el önmagukon kívül egyetlen zsidó vallási irányzatot sem, vagyis a világ vallásos zsidóságánal nagy többségét, ami szívük joga, de ezután miért is tekintenénk őket mi, neológok jogosult és érdemes bíráinknak?

Ez azért sem válhatott a magyar és a magyar zsidó közvélemény számára világossá, mert túl sokáig igyekeztünk fenntartani mi magunk is azt a látszatot, hogy a magyarrá váló zsidóság vallási mozgalma, a mi neológiánk nem is annyira önálló, csak a nagy ortodoxia kistestvére, és hogy az ortodoxia nekünk valamiféle „felettes hatóságunk”, lelkiismeretünk. Pedig erről szó sincsen. Becsüljük és testvéreinknek tartjuk az ortodox zsidókat, nem jobban és nem kevésbé, mint a reformzsidó és bármely más irányzathoz tartozó közösségeket és döntéshozókat, de nem az ő Tóra-értelmezésük szerint kívánjuk élni a saját életünket. A magyar neológia nem B vagy C-kategóriás ortodoxia lesz, hanem önálló, modern, nyitott és dinamikus irányzat, akár Főrabbinátusi jóváhagyás nélkül is. A magunk útját járjuk.

A végső döntés úgyis a magyar zsidóké, a közösségé

Noha a megállapodás az egykor zsidó hitközségi tulajdonban lévő ingatlanokért cserébe nyújtott kárpótlásról szól és nehéz lenne ebben a kérdésben egy 2004-ben alakult hitközség bármiféle további jogigényét megalapozni, végső soron azt, ki mennyi adófizetői pénzre aspirálhat, közösségeink társadalmi beágyazottsága, híveink száma döntheti el, az, hány magyar zsidó ember veti belénk bizalmát. Erről egyetlen megbízható adatsor áll a rendelkezésünkre, a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásai. Ezekből az látszik, hogy a különbség szakadékszerű és növekszik az EMIH és a Mazsihisz között. És, miközben nekünk is rengeteg, felmérhetetlenül sok tenni- és javítanivalónk van, az EMIH-nek a további közpénzekre irányuló igényt célszerűbb lenne szélesebb körű tömegtámogatásra alapoznia, először híveket szereznie mindenesetre. Nem mondhatjuk meg és nem is szeretnénk megmondani az EMIH-nek, hogyan fogjon hozzá, de – annak ellenére, hogy sok hasznos és fontos dolgot is tesz – a mostani stratégiája első látásra nem tűnik alkalmasnak rá, hogy jobban megszerettesse magát a magyar zsidó közösséggel.

Fejezzük be ezt a mindegyik szervezethez méltatlan komolytalankodást, és folytassuk inkább a munkát.