Az Egyiptomból való szabadulást követő negyven esztendőben őseink a pusztában vándorolatak, és végig ideiglenes otthonokban, sátrakban laktak. Erre emlékezve tartjuk meg a sátrak (Szukot) hétnapos ünnepét. Az ünnep két legfontosabb gyakorlati előírása a sátor építése és a négy növényből álló csokor beszerzése. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár heti magazinjából szemléztünk.
A hagyományos előírást követők Jom Kipur végén kezdik el a szuka (ünnepi sátor) építését, és ha tehetik, akkor a hét nap során benne laknak. Mások csak az étkezések alkalmával tartózkodnak a zsinagógák, ritkább esetben az otthonaik kertjében felállított sátorban, ahol a rabbinikus hagyomány szerint az ünnep minden napján különleges vendégek (uspizin) is érkeznek: Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron és Dávid egyaránt tiszteletüket teszik Szukkot ideje alatt.
Az állandó kiállításunkban látható szép hímzett sátordíszt 1943-ban ajándékozta a múzeumnak Schönberger Mór. A picit szekrényszegélyekre emlékeztető hímzett dísz egyik darabjának felirata Mózes harmadik könyvének egy mondata, mely a Szukot megünneplését írja elő: „Hét napig lakjatok sátorban. Izrael népének minden tagja lakjék sátor alatt” (Mózes 3. 23:42), másik darabján pedig a minden nap elmondott Haskivénu áldásból vett mondat: „És borítsd ránk a béke sátrát”.
A sátordíszt múzeumba kerülése előtt sok sok éven át használhatták. Mivel Szukotkor errefelé már gyakran esős az idő, ennek nyomai maradtak a hímzett textilen is, ezért foltos. A tárgyat konzerváltuk, de nem tisztítottuk ki belőle az idő emlékét, hiszen ezek a sátordísszel együtt emlékeztetnek a pusztai vándorlásra.
