80 éves a Casablanca, de nem öregszik

2022. November 26. / 20:00


80 éves a Casablanca, de nem öregszik

1942. november 26-án mutatták be New Yorkban Humphrey Bogart, Ingrid Bergman és Paul Henreid főszereplésével az egyetemes filmtörténet egyik legismertebb alkotását, amely több szálon kötődik a magyarsághoz és a magyar zsidósághoz.

Ha a nagyvilágban – vagy akár idehaza – egy társaságban kimondanánk azt a nevet, hogy Kaminer Emánuel, röviden Manó, tíz emberből tíz a vállát vonogatná. Ki az? Ha hozzátennénk, hogy Kertész Mihályról beszélünk, akkor a legtöbben már bólogatnának, ha viszont kiejtjük a szánkon a Michael Curtiz nevet, akkor a világon mindenki azonnal rávágja: Casablanca!

casabanca-plakát-jó.jpg

Igen, a Budapesten 1886-ban zsidó családban született, és Michael Curtiz néven világhírűvé lett Kaminer Manónak köszönhetjük az egyetemes filmtörténet egyik legkultikusabb alkotását, amely annak idején megkapta a legjobb filmnek járó Oscart-díjat. Sőt, a mi Kaminer Manónk kiérdemelte vele a legjobb rendezőnek járó aranyszobrot, a film további három alkotója pedig Oscart nyert a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában is.

A filmet 1942. november 26-án, azaz nyolcvan évvel ezelőtt mutatták be, de a mű az eltelt évtizedek ellenére mit sem veszített erejéből. Igaz, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha maga a film nem is öregszik, arra viszont nekünk, nézőknek meg kell érnünk, hogy megérintsen minket a Casablanca varázsa. Tizenévesen ez a régi mozi nem érdekel minket. Huszonévesen a világhírnek kijáró érdeklődéssel, de különösebb érzelmek nélkül nézzük. Harmincon túl egyes jelenetek láttán kezd összeszorulni a torkunk, majd megtörténik a csoda: úgy negyven körül egyszerre csak azt vesszük észre, hogy mi magunk vagyunk a Casablanca főszereplői.

Hiszen negyvenen túl alig akad valaki, aki ne élt volna át legalább egyszer egy halálosnak hitt szerelmet, s aki ne veszített volna el egy valaha pótolhatatlannak hitt társat örökre. Hiszen legalább egyszer mi magunknak is bele kell halnunk egy igazi, nagy, örök szerelembe ahhoz, hogy megértsük Rick (Humphrey Bogart) kiégettségét és dermedt fájdalmát. Föl kell áldoznunk egy darabot a szívünkből ahhoz, hogy átérezzük Ilsa (Ingrid Bergman) vergődését a lezáratlan múlt és a lehetséges jövő között.

Akármerre járunk ebben a Casablanca nevű világban, nem kerülhetjük el Rick bárját, hiszen az nem más, mint Dante pokla. Az emberi életút felén túl mindannyian elmondhatjuk magunkról, hogy ültünk már Rick híres bárjában, és ittunk nála egy italt, amelyről azt hittük, hogy az utolsó lesz. Mindig kiderül persze, hogy nem, nem az utolsó. Hanem valami újnak a kezdete – tán egy újabb nyolcvan évé.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek