Zsidógyűlölet 1848-ban: tömeges kivándorlásra készültek a magyar zsidók

Bár a magyar történelemórák tananyagából ez többnyire kimarad, 1848. március 15. után antiszemita erőszakhullám söpört végig az országon, a közrend átmeneti felbomlása az ország több településén is felszínre hozta lakosság zsidóellenességét, és halálos áldozatokkal járó pogromokra is sor került – írja a Telex.hu a Szabadságunk meg van fertőzve, mégpedig a legszennyesebb módon – zsidógyűlölet 1848-ban című cikke.

Már két nappal a forradalom kitörése után, március 17-én, azaz éppen 175 éve, a pesti polgárőrség tagjai, a magyar huszárok, valamint a német vezényleti nyelvű dragonyosok és vadászok kijelentették, hogy inkább leteszik a fegyvert, mint hogy akár egyetlen zsidóval is együtt szolgáljanak az épp megalakuló nemzetőrségben. A Pest városi Rendre Ügyelő Választmány elfogadta kérésüket, és egy hatodik nemzetőri osztály létrehozásáról döntött, külön a zsidóknak – olvasható a Telex.hu portálon.

De ez a rendszer sem működött sokáig, Óbudán például annyira megszaporodtak az összetűzések a nemzetőrség magyar és zsidó alakulatai között, hogy a zsidó nemzetőrök csak sorkatonákkal mertek járőrözni. Végül a Pest megyei Rendre Ügyelő Választmány március 26-án „ideiglenesen” kizárta a zsidókat a nemzetőrségből. 

Zsidókat ütlegelnek Pozsonyban 1848 áprilisában

Április 19-én a Nemzeti Múzeum előtt, ahol egy hónapja még a Nemzeti dalt szavalták, a szónokok már azt követelték, hogy űzzék ki a zsidókat a városból, és fegyverezzék le a zsidó nemzetőröket. A felbőszült tömeg a Terézvárosba vonult, ahol sok zsidó lakott, üzleteket és lakásokat fosztottak ki, többeket pedig az utcán vertek meg.

Kossuth azt javasolta, ha kell, ágyúval lőjenek bele az antiszemita csőcselékbe, de minisztertársai leszavazták. Batthyány Lajos miniszterelnök személyesen sietett a tömeg lecsillapítására, de lehurrogták, végül a hadsereg állította helyre a rendet, de a kormány néhány nap múlva a randalírozók követelésének engedve tényleg elrendelte a zsidó nemzetőrök lefegyverzését.

„A sors úgy akarta, hogy Magyarország újjászületésének napjai ne jegyeztessenek föl e nemzet könyvébe foltok nélkül: szabadságunk meg van fertőzve, mégpedig a legszennyesebb módon” – írta a történtekről a Budapesti Híradó.

Az egyik legsúlyosabb incidensre Szombathelyen került sor, ahol a nemzetőrség tagjai április 4-én szétverték a zsinagógát, a tóratekercset apró darabokra szaggatták és a kútba dobták, ezután kifosztották a zsidók által bérelt borospincéket is. A város később megbüntetett néhány elkövetőt, de itt is elfogadtak egy határozatot a zsidók kiköltözéséről, amit végül a kormány közbelépésére vontak vissza. 

Mire májusra a kormánynak mindenhol sikerült többé-kevésbé helyreállítania a rendet, a zsidók annyira rossznak ítélték a saját helyzetüket, hogy egyre többen döntöttek úgy, kivándorolnak Amerikába.

A tömeges kivándorlásból végül azonban semmi nem lett, a történtek ellenére a magyar zsidóság jelentős része a szabadságharc mellé állt, amikor a Habsburgok 1848 őszén Magyarországra támadtak. A kivándorlási egylet helyiségei toborzóirodákká alakultak, a zsidó hitközségek pénzzel és ezüst kegytárgyakkal támogatták a honvédeket.

A cikk teljes terjedelmében ezen az oldalon olvasható.

(Címlapkép: Pozsonyi zsidó pogrom 1848. április 24-én. Forrás: Wien Museum – HMW 88633 via Telex.hu)