Napi Talmud - Bava Batra 147: „Ha a szél fúj"

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A   My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Most a Bava Batra 147-hez kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek. 

Ahogy számos bibliai és talmudi példából tudjuk, az ókori Izrael és Babilónia elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak. Bár nem volt internetes hozzáférésük sem mezőgazdasági tanácsokat és kertészeti tippeket tartalmazó kiadványokhoz, sem a modern tudományos ismeretek előnyeit nem élvezhették, mégis rendelkeztek módszerekkel annak előrejelzésére, hogy a termés sikeres vagy sikertelen lesz-e. Például:

Rabbi Abba azt mondta Ráv Ásinak: Ezt a termésre vonatkozó jelrendszert Ráv Jichák bar Avdimi kijelentésére való tekintettel tanítjuk, amint Ráv Jichák bar Avdimi mondja: A Szukkot ünnepének utolsó napjának végén mindenki az oltáron lévő fa elrendezéséből felszálló füstöt nézte. Ha a füst észak felé szállt, a szegények örültek, a háztulajdonosok pedig szomorkodtak, mert ez azt jelezte, hogy az éves csapadékmennyiség bőséges lesz, de a termés megrohad.

A déli szél olyan szél, amely délről fúj észak felé. A Szukkot késői áldozatainak füstjét észak felé terelő déli szelek jelentős nedvességet ígértek — jó a szegényeknek, mert növelik a terméshozamot és csökkentik az árakat, de rossz a gazdagoknak, mert a páratartalom tönkreteszi a raktározott termést. A termelők kevesebbet keresnének, mert gyorsan kellene eladniuk alacsonyabb áron.

A Gemara szerint a másik három égtáj felől érkező szél szintén kiszámítható következményekkel járt:  

Ha a füst dél felé hajlott, a szegények szomorkodtak, a háztulajdonosok pedig örültek, mert ez azt jelezte, hogy az éves csapadékmennyiség kevés lesz, a termés szűkös, de jól tárolható. Ha a füst kelet felé hajlott, mindenki örült. Ha a füst nyugat felé hajlott, mindenki szomorú volt.

Míg a déli szél a szegényeknek kedvez, a gazdagoknak rossz, addig az északi szél pontosan az ellenkezője: száraz termesztési időszakot ígért, kevesebb terméssel, amely drágábban kelt el — amit a szegények nem tudtak megfizetni. Ezzel szemben mindenki szereti a nyugati szelet (Izraelben ez a Földközi-tenger felől érkezik), mert éppen elegendő nedvességet hoz a bőséges terméshez, amely nem romlik meg, míg a keleti szelet mindenki utálja (ami az ókori Izrael lakói számára a száraz sivatagból érkezett), mert ez aszályt jelez.

A Gemara egy olyan bráita idéz, amely vitatja az első figyelmeztetések sorát:

„A keleti szél mindig jótékony, a nyugati szél pedig mindig ártalmas.”

Az első tanítás szerint a keleti szelek mindig aszályt jeleznek, míg a nyugati szelek mindenki számára hasznosak. Ez a bráita azonban az ellenkezőjét állítja. Hogyan lehet igazolni ezt a két ellentétes állítást? A Gemara így magyarázza:

„Ez nem nehéz. Ez, a keleti szél, nekünk, Babilóniában, és az, a nyugati szél, nekik, Izrael földjén.”

Mindkét forrás igaz; csak az a kérdés, hogy hol tartózkodik az ember. Babilóniában a keleti szél jótékony, mert ott bőséges a víz, és a szárazabb szél nem árt a termésnek. (Nem véletlenül hívják Termékeny Félholdnak.) Izraelben a keleti szél ártalmas, mert ott a víz kevés, és a keleti szél tönkreteszi a termést, míg a nyugati szél hozza a szükséges esőt.

Szukkot nem az év egyetlen olyan időszaka volt, amikor az emberek nagyon figyeltek az időjárásra. Egy másik braitában azt tanuljuk, hogy a derült égbolt Savuotkor jó időjárást jósol az egész évre, és a Ros Hásáná idején mért hőmérséklet jelzi, hogy meleg vagy hideg év lesz-e. A Talmud ezt a beszélgetést azzal a kérdésre zárja, hogy vajon lehet-e gyakorlati haszna ennek az információnak:

„Mi a különbség, hogy tudja-e valaki ezt vagy sem?”

„A különbség a főpap imájával kapcsolatos, aki Jom Kippurkor imádkozott a kedvező időjárásért.”

Bár a szelek megjósolják, merre tart az időjárás, az előrejelzés nem kőbe vésett. Ha tudták, mi várható, a főpap megfogalmazhatta a leghatékonyabb imákat, amikor Jom Kippurkor Isten meghallgatta őt.

A Bava Batra 147 ITT olvasható.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla