A szabadságharc és az első magyarul író zsidó írónemzedék

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. március 12. 09:15 / Frissítve 2026. március 12. 09:15

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben – az 1848 tavaszi pogromok, a nemzetőrségbe jelentkező zsidók elutasítása és a csak a szabadságharc utolsó napjaiban megszavazott emancipációs törvény ellenére – kiemelkedő mértékben vett rész a magyarországi zsidóság. Közöttük voltak az első magyarul író költők és írók, akik már a forradalom és szabadságharc előtti években a magyarosodás vezéralakjai voltak.

Az első, általunk ismert, zsidó szerző által írt vers 1840-ben született. Az Egy Israelita érzeményei. az 1840-iki dicsőséges országgyűlés végeztével májusban (Kőbányai 2015. 9-10) című szöveg költője ismeretlen. Az első vers, amelynek költőjét is ismerjük, a Zsidó kardal (1846). Szerzője Heilprin Mihály (1823-1888), aki Piotkrowban született, és 1842-ben érkezett Magyarországra. Honvédként, majd Szemere Bertalan titkáraként részt vett a szabadságharcban. A versben egyaránt hangsúlyosan jelenik meg a magyar nemzet iránti hűség és a zsidóság büszke felvállalása:

„Szép hazánkat most köszöntse / Hű ajak: / Fel! Köszöntsük egy lélekkel / honfiak! […] / Mondjuk mind ki, mind, atyáink / Hamvinál: / Hitvány gyáva, ki honáért / Helyt nem áll! / […] S minden népek hallatára / Mondjuk ki: Hogy e vallást híven fogjuk / Őrzeni: / Mit máglyákon el nem hagytunk / S kínpadon, / El nem hagyjuk soha, soha / Szabadon! […]” (Kőbányai 2015. 10-15).

A magyarosodás első intézménye az 1843-ban zömmel pesti zsidó orvostanhallgatók által létre hívott Honi Izraeliták Között Magyar Nyelvet Terjesztő Egylet, azaz Magyarító Egylet volt, amely mintegy 400 tagot számlált, és amelynek kiadásában jelent meg a magyar nyelvű zsidó kultúra első komolyabb önreprezentációja, az Első magyar zsidó naptár és évkönyv az 1848-ik szökőévre. A könyv előszavát író Diósy Márton (1818-1892) népszerű színműíró volt, akinek darabjait 1843-tól kezdve játszotta a Nemzeti Színház (Komoróczy 2012. 1. 1061-1066). A szabadságharcban Kossuth titkára lett. A nemzedék másik jelentős alakja, Szegfi Mór író-újságíró (1825-1896), tüzérkapitányként harcolt, sebesülése után Szemere titkáraként tevékenykedett. Szegfi Heilprinnél is sűrítettebben, intenzívebben fejezi ki a nemzedék ars poeticáját: „Mert ha végre hő imánkra / Szétszakad a rabbilincs, / Megmutatjuk a zsidónál / Jobb magyar a földön nincs.” (Kőbányai 2015: 30-31). A szabadságharc idején a költészetben megjelenik a fegyveres harc témája is. Friedmann S. Gyula Zsidó önkénytes (1848) című versének szereplői egyszerű, falusi zsidók, köztük Éliás legény, aki annak ellenére kötelezi el magát a szabadságharc ügye mellett, hogy nem remélheti azt az elismerést, amit nem zsidó társai: „Erőben dús, de vagyonban szegény, / Katonává lett Elias legény; / Önkénytesen ragadta a fegyvert, / Kitüntetésre bár nem tehet szert. […] / Egy csep se busúlj hát Rebekkám! / Csak gyakran emlékezz vissza reám! Mindig birandok egy bátor szivet, / Hon-szerető – s vallásához hívet.”. (Kőbányai 2015: 29-30)

Friedmann sorsáról semmit sem tudunk, a nemzedék tagjai közül azonban a legtöbben emigrációba kényszerültek. Heilprin Szemerével először Párizsba ment, majd néhány évre hazatért, végül 1856-tól New Yorkban telepedett le, ahol a Kossuth-család meghitt barátjaként az 1848/49-es magyar emigráció tevékeny tagja volt (Komoróczy 2012. 1. 1009). Diósy Londonba emigrált, ahol borüzletet nyitott és hírlapíróként tevékenykedett, Szegfi pedig csak 1861-ben tudott hazatérni. A szabadságharcban és az emigrációban tanúsított aktív részvételük és költészetük egysége ekként a forradalom és a szabadságharc ügye iránti elkötelezettségük tanúbizonysága.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

Bernstein, Béla. 1998. A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók. Budapest: Múlt és Jövő.
Komoróczy, Géza. 2012. A zsidók története Magyarországon 1-2.. Pozsony: Kalligram.
Kőbányai, János (szerk.). 2015. Két évszázad magyar-zsidó költészete I. kivirágzás 1840-1919. Múlt és Jövő: Budapest.
Zsoldos, Jenő (szerk.). 1998. 1848-1849 a magyar zsidóság életében. Budapest: Múlt és Jövő.