A nép pedig hitt; és hallották, hogy gondolt az Örökkévaló Izrael fiaira”

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:53 óra, az ünnep kimenetele: 17:04 óra.

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 17:04 óra után.

A Tórából ezen a héten az „Smot” hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Egy gondolat az Heti szakaszból:
„És ment Mózes meg Áron és összegyűjtötték Izrael fiainak minden véneit. És elmondta Áron mindama szavakat, melyeket mondott az Örökkévaló Mózesnek és megtette a jeleket a nép szeme láttára. A nép pedig hitt; és hallották, hogy gondolt az Örökkévaló Izrael fiaira és hogy látta az ő nyomorukat, amikor meghajoltak és leborultak.” (Mózes 2. 4., 29-31.) Bernstein Béla fordítása

Smot
(Mózes 2. 1:1-6:1.)

Új könyvet kezdünk szombaton, és az első hetiszakaszban rögtön újraélhetjük az egyiptomi fogság legnehezebb időszakát: „És mondta Egyiptom királya a héber szülésznőknek, akik közül az egyiknek neve Sifrá és a másiknak neve Púá. És mondta: amikor szülésnél segédkeztek a héber nőknek, tekintsetek a szülőszékre: ha fiú, öljétek meg, ha lány, maradjon életben. De a szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiúgyerekeket”. (1:15-17).

Fáraó kegyetlen rendeletére Ámrám, a zsidó közösség vezetője, egyben Mózes – későbbi – édesapja úgy döntött, hogy elválik feleségétől, Jokebedtől, és ennek hatására a nemzedék többi férfitagja hasonló elhatározásra jutott. Mirjám, Mózes nővére ekkor odaállt apja elé, hogy megmondja: apja rendelete kegyetlenebb az egyiptomi uralkodóénál, hiszen Fáraó „csak” a fiúk megölését rendelte el, míg Ámrám határozata a lányok megszületését is akadályozza, ezáltal egyértelműen a zsidóság pusztulásához vezet. A midrás szerint a Szanhedrin arra kötelezte – Mirjám érvelését meghallgatva – Ámrámot, hogy nyilvánosan vonja vissza rendeletét, aki a felszólításnak eleget is tett, majd nagy esküvői lakoma keretein belül visszavette a feleségét. Vagyis a tragikusnak látszó helyzet megoldásakor Mirjám volt az egyik kulcsszereplő. De nem szabad elfelejtenünk a szülésznők bátorságát, akik nem teljesítették Fáraó akaratát. A szülésznők személyazonossága kapcsán ismert Rási kommentárja, aki kijelenti: Sifra valójában nem más, mint Jokebed, Puá pedig Mirjámmal azonos.

A későbbi kommentátorok közül többen felteszik a kérdést: honnan tudta ezt Rási? Ez a kérdés magyarázatra szorul, hiszen látszólag könnyű megválaszolni: a Talmudból tudta.

„Ráv és Smuel, egyikük azt mondta: egy asszony és a lánya, a másik azt mondta: egy asszony és a menye. Aki azt mondta, hogy egy asszony és a lánya, aszerint Jochebed és Mirjám, aki azt mondta, hogy egy asszony és a menye, aszerint Jochebed és Elisevá” (Szota 11b).

Vajon lehetséges, hogy kiváló mestereink nem tudták, hogy Rási a Talmudot idézi? Egy szóval: kizárt. A kommentárok kérdése nem arra vonatkozik, hogy milyen forrásra hivatkozik Rási, hanem, hogy miért pont arra. Rási törekvése ugyanis mindig az, hogy egy tórai vers legegyszerűbb olvasatát mutassa be, ebben az esetben viszont látszólag nem ez történik, hanem egy egyszerűnek látszó tórai állítást – miszerint Sifrá és Puá volt a két szülésznő – bonyolít Rási talmudi hivatkozása.

A tórai szöveg folytatásából kiderülhet, hogy Rási miért egy látszólag bonyolultabb utat választ a dolgok egyszerűsítéséhez: „És mivel félték a szülésznők Istent, szerzett nekik házakat” (1:21). Ebből a versből az következne, hogy Sifrá és Puá személyével – legalább említés szintjén – a későbbiekben is találkoznunk kell, azonban ez nincs így. Alighanem ebből indult ki Rási, amikor azt a feltételezést fogadta el, hogy ha két asszonynak „házakat szerez” Isten, akkor az csak két jelentős nő esetén képzelhető el.

Rabbi Jehuda Löw (a prágai Maharal, 1512-1609) szavaival: „a Tórának a tanítás a célja, nem pedig rejtélyek létrehozása. Mivel nem találunk a Tórában információkat Sifráról és Puáról – például apjuk nevét, vagy, hogy melyik törzshöz tartoztak – ezért olyan embereknek kellett lenniük, akiket ismerünk”.

A lubavicsi rebbe, Rabbi Menahem Mendel Schneerson (1902-1994) így magyarázza: maga Sifra és Puá mondta ki, hogy a zsidó nőknek nem volt szükségük szülésznőkre (1:19) „És mondták a szülésznők Fáraónak: mert nem olyanok a héber nők, mint az egyiptomi nők, hanem életerősek, mielőtt jön hozzájuk a szülésznő, már szültek”.) Kérdés, hogy akkor miért lettek egyáltalán szülésznők kijelölve? Azért, hogy a terhes nőknek könnyebbséget jelentsen a tudat, hogy vannak elérhető szülésznők arra az esetre, ha szükség lenne rájuk. Ez a tudás csak akkor jelenthetett pluszt az asszonyoknak, ha a két szülőnő ismert és elismert volt a közösségen belül, ezért fogadta el Rási, hogy Jokebedről és Mirjámról van szó.

Darvas István rabbi / OR-ZSE