A megtérés szombatja – Jó szombatot, Shabat Shalom

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 18:55 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Vájélech” (Mózes 5. 31.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„És gyermekeik, akik nem ismerik, hallják és tanulják meg félni Örökkévaló Isteneteket minden időben, amíg éltek a földön, ahova átvonultok a Jordánon, hogy azt elfoglaljátok” (31:13). Rabbi Szimha Ziszel szerint a halálára készülő Mózes fontosnak érezte összehívni Izrael fiait, hogy felhívja figyelmüket az istenfélelem „minden időben” aktuális előírására. Azonban az előírás nem egyszerűen az istenfélelem micvájára vonatkozik, hanem annak tanulására, vagyis az ún. muszár (erkölcsi tanításokat tartalmazó) könyvek rendszeres tanulmányozására. Legyen olyan évünk, amikor az istenfélelmet nem (kizárólag) vallási kötelességként, hanem önmagunk – a hagyományos irodalom tanulmányozása általi – megismerésének lehetőségeként értelmezzük!

„És Mózes fölírta ezt a tant és átadta a kohénoknak, Lévi fiainak, akik viszik az Örökkévaló szövetségének ládáját, meg Izrael minden véneinek” (31:9). Eddig úgy tudtuk, hogy a lévik és nem a kohénok vitték a „szövetség ládáját”! De aggodalomra nincs ok, Rabbi Simson Rafael Hirsch megoldása: „általában a lévik, Kehát fiai vitték a Frigyládát, miként ezt a Tóra részletesen leírja (4Mózes 3:29-31), csak különleges esetekben hárult e kötelesség a kohénokra. Igy volt a Jordánon való átkelés (Józsua 3.) esetében, illetve Jerikó elfoglalása előtt, a város megkerülésekor, valamint Salamon Szentélyébe is a kohénok vitték (1Királyok 8:1-6) be azt.

„Gyűjtsd egybe a népet: a férfiakat, a nőket, a gyermekeket és idegenedet, aki kapuidban van, hogy hallják és megtanulják, és féljék Örökkévaló Isteneteket és őrizzék meg, hogy megtegyék a tan minden szavát” (31:12).

A „hákhél” (összegyűjtés) micváját hétévente kellett végrehajtani, Szukkot ünnepének első félünnepi napján az egész nép számára parancsba volt adva, hogy jöjjenek el a Szentélybe és hallgassák meg a királyt, aki Dvárim könyvének részleteit (a könyv elejétől 6:9-ig, 11:13-21, 14:22-28:69) felolvasta a nyilvánosság előtt.

A többek között Rási által is feltett kérdés arra keres választ, hogy miért kellett az egészen kicsi gyerekeket is elhozni? A rövid válasz: „hogy jutalmat kapjanak azok, akik elhozzák őket”. E jutalom talán nem jelent(ett) mást, mint hogy a Tóra és a közösség iránt korán elkötelezetté váló gyerekek a szülők néha lanyhuló lelkesedését is megerősítik, és abban is segítenek, hogy időről-időre visszataláljanak az övéik közé.

Ez a szombat a Jom Kippurt készíti elő, és a Hósea próféta könyvéből felolvasott háftáráról kapta a Sábát (t)suvá, azaz a megtérés szombatja nevet. Az újesztendő első szombatjának jelentőségét említi a Talmud (Sábát 118b) is, amely úgy fogalmaz: „Ha megőrzi Izrael az első szombatot, akkor nem uralkodhat rajta sem nép, sem nyelv”. A guri rebbe annyit tett hozzá, hogy mindenkinek kötelessége e napon többet foglalkozni a Tórával, ill. a micvák teljesítésével.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---