A makói zsidó katolikus pap, aki a zsidó Jézust felfedezte

A Makón születő Vermes Géza katolikus szeminaristaként menekült meg 1944-ben, aztán visszatért újra a zsidósághoz és – mintegy hídként élete különböző korszakai között – felfedezte a zsidó Jézust.

Megjelent: 2016. június 23. 21:12

Tegnapi születésnaposunkról, Goldziher Ignácról azt írtuk, hogy a legnagyobb magyar vallástudósok egyike, azért egyike, mert ott van még Vermes Géza is, aki – akárcsak Goldziher – szintén június 22-én ünnepelte a születésnapját, igaz, hogy ő 3 évvel Goldziher halála után jött a világra, 1924-ben, Makón.

Noha szülei (újságíró édesapja és tanítónő édesanyja) zsidó származásúak voltak, már nemzedékekre visszamenően nem gyakorolta családjuk a zsidó vallást. Géza 4 éves, amikor Gyulára költöznek szülei és 6, amikor kitér a család katolikusnak.

1942-ben, érettségije után kispapnak áll, az egyháznak köszönheti ’44-es megmenekülését: hogy szüleit pontosan hol és hogyan gyilkolták meg, soha nem lesz képes megtudni. Édesanyja utolsó szavai, amelyeket fiához intézett búvóhelyén 1944-ben, úgy szóltak, hogy „azt reméltem, legalább Ti biztonságban vagytok”.

Elhagyja a vad vallásüldözésbe küszöbén álló Magyarországot a háború után, egy belgiumi rendhez csatlakozik, amelynek tagjai is kitért zsidók és missziója is a zsidókkal kapcsolatos. Disszertációját az akkoriban még csak nemrégen, 1947-ben felfedezett Holt-tengeri tekercsekről írja, így jut el a kereszténység születésének környékére tudósként. Párizsi tartózkodása során részt vesz azokban a szellemi erőfeszítésekben, amelyek a Második Vatikáni Zsinatnak a zsidóság és a katolikus egyház viszonyát, illetve beleszeret Pamela Hobson Curle költőnőbe és Martin Buber-kutatóba. A papi pályát elhagyja, 35 éven át él együtt feleségével (aztán még 20-at nélküle, végül egy másik házasságban, az asszony halálát követően) és visszatér a zsidósághoz. Angliában kezd új életet harmadszorra és fényes pályát fut be. Idővel az Oxfordi Egyetem tanára lesz, iskolalapító a zsidó tudományok tekintetében, világhírű tudós, aki 1973-ban írja első, nagy hatású könyvét a „zsidó Jézusról”, arról, hogy a történeti Jézus a korabeli zsidóság vallási életébe szépen beleillő zsidó tanító volt az Emberfia: ezt a maga korában úttörő belátást legelsősorban neki köszönhető: művei jelentős része szülőhazájában is megjelent, magyarul is olvasható. Egy liberális zsinagógai gyülekezethez csatlakozik, mert, mint mondja, kinőtte a kereszténységet”. Szeret ugyanakkor a „Gondviselés-szerű véletlenekről” beszélni, amelyek fordulatokban gazdag életét irányították.

Pályájáról idén a Haaretz is hosszú cikkben emlékezett meg, ez volt az egyik legolvasottabb írásuk tegnap.

Az, hogy a Mítosz a hébereknél szerzője, Goldziher Ignác és A zsidó Jézust író Vermes Géza mindketten június 22-én születtek, egészen különlegessé teszi ezt a napot a magyar zsidó tudományosság számára. Hátha 20 év múlva ismét feltűnik majd egy tegnap született fiatal lány vagy fiú, aki továbbviszi ezt az örökséget.

Vermes hosszú betegeskedés után, 2013-ban, 89 éves korában halt meg.