A kubista-hászid szobrász, akit Modigliani is megfestett

---

Édesapja ellenezte korán megnyilatkozó szobrász-hajlamait, pedig gyúrt, alakított már kisgyerekkorától kezdve minden erre alkalmas anyagot, ami csak a kezébe került. Anyukája segítségével szökött Párizsba fiatalon, ahol művész-közegre, inspirációra talált, összebarátkozott Picassoval, Marc Chaggal-lal ( az ő születésnapi portréja) és Amadeo Modigilianival (róla is megemlékeztünk), aki még meg is festette őt első, költő feleségével.

Chaim_Jacob.jpg

Párizsban Lipshitz a kubista festészet híve és úttörője lesz és felhagy a zsidó hitgyakorlattal. Később már egyre inkább az expresszionizmus vonzza az absztrakt formák helyett, témáit nem kis részben a görög mitológiából és a Szentírásból veszi. Amikor édesapja, akivel még kibékülhetett és támogatta is otthonról, meghal, elmegy a zsinagógába, hogy Kaddist mondhasson érte.

A német megszállás után el kell hagynia Franciaországot, az Egyesült Államokba menekül és, bár évtizedeket kell maga mögött hagynia, tovább tudja folytatni művét, amelynek témavilágát és megoldásait erősen befolyásolja a nácizmus előretörésének riasztó tapasztalata. Élete utolsó éveiben rendszeresen tölt kisebb-nagyobb időket Európában.

A Chábád-hászidizmussal és akkori vezetőjével, Menachem Schneersonnal, a híres lubavicsi rebével élete utolsó szakaszában, súlyos betegen találkozik, és neki tulajdonítja felépülését. Állítólag a rebe javaslatára kezd újra imádkozni majdnem 50 év után: lelkes hívévé válik utolsó másfél évtizedében. Miután Olaszországban, 82 éves korában meghal, testét Jeruzsálembe szállítják: lubavicsi szokásokat követő temetésén nem hangoznak el beszédek, csak Teddy Kollek, a város legendás, magyar származású polgármestere mond néhány szót az emberről, akinek élettörténete először elválasztotta a zsidó hagyománytól a modernista avantgarde-ot, majd ismét összekötötte őket egymással.

---