A jó cselekedet a zsidó hit alaptétele – Jó szombatot, Shabat Shalom

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:48 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Szhájé Szárá” (Mózes 1. 23-25:18.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„És volt Sára élete: százhuszonhét év, ezek Sára életévei”. (23:1). A midrás (Tanhuma) megállapítja: ha valakinek a neve egy mondaton belül duplázva van a Tórában, akkor az arra utal, hogy mindkét világban – ebben és az eljövendőben is – helye van.

Ilyen Noé (1Mózes 6:9), Ábrahám (22:11), Jákob (46:2), Mózes (2Mózes 3:3), Sámuel (1Sámuel 3:10), Perec (Rut 4:18). A midrás megkérdezi: Teráh (1Mózes 11:27) akkor miért van kétszer említve?

A kérdésre választ is kapunk: mindkét világban helye lett neki is, mert megtért mielőtt meghalt. Amikor az Örökkévaló így szólt Ábrahámhoz (15:15): „békességben térsz vissza őseidhez, jó vénségben leszek eltemetve”, akkor az Ősatya ezt válaszolta: azok után, hogy ilyen keményen dolgoztam, hogy jócselekedeteket hajtsak végre, az őseimhez (akik bálványimádók) fogok visszatérni? Ekkor tudatta Isten Ábrahámmal, hogy az apja megtért.

Rabbi Joszef Soloveitchik tárgyalja Teráh megtérését, aki eredetileg Ábrahám legnagyobb ellenségei között volt. Ő vitte Ábrahámot Nimródhoz, hogy az aztán tüzes kemencébe vesse hősünket. Amikor Ábrahám az Örökkévaló segítségével élve kerül ki a kemencéből, valami megváltozott apja szívében.

A Tóra tudósít, hogy Teráh családjával együtt felkerekedik és elmegy Ur Kászdimból Háránba. A szövegből nem egyértelmű, hogy mikor és miért hozza meg ezt a döntést és mikor indulnak útnak.

A jelentős kommentátorok (Rási, Rámbám, Ibn Ezra egymástól eltérően elemzik és adják meg az események sorrendjét. Abban sincs egyetértés köztük, hogy Ábrahám vagy Teráh volt-e a vezető.

Rabbi Joszef Soloveitchik szerint Teráh ugyanakkor döntött az indulás mellett, amikor erre Ábrahám parancsot kapott a Teremtőtől. Ha Ábrahám Isten parancsára indult el, akkor miért írja a Tóra (11:31), hogy Teráh vitte?

Azért, mert a Tóra tudatni kívánja, hogy Teráh megtérése még lenyűgözőbb volt, mint Ábrahám Isten iránt tanúsított engedelmessége. És talán az is szempont lehetett, hogy erőt tudott meríteni apja megváltozott szemléletéből.

Sára temetése után Ábrahám ráeszmél, hogy egyedül maradt megoldandó problémáival, melyek közül elsőként fia, Izsák magánéletét kell rendeznie, nem is habozik, elküld egy férfit, hogy keressen Izsáknak megfelelő asszonyt. A Tórából nem derül ki, hogy kit küldött Ábrahám. Egyszer sem hangzik el a küldött neve, csak az eved (szolga), illetve az is (férfi) kifejezések. Az uralkodó nézet szerint Ábrahám a szolgáját, az igen különleges damaszkuszi Eliezert kérte fel e küldetésre.

Amikor Ábrahám Lót segítségére siet, ezt olvassuk a Tórában: „meghallotta Ávrám, hogy fogságba esett unokaöccse, felfegyverezte gyakorlott szolgáit, háza szülötteit, háromszáztizennyolcat” (14:14).

A Talmud (Nedárim 32a) hozzáteszi: „Rabbi Ammi ben Abba mondta: Eliezer felért mindegyikkel. Mások azt mondják, hogy maga Eliezer volt, mert ennyi a nevének számértéke”

„És meghalt Ábrahám jó vénségben…és eltemették őt fiai, Izsák és Jismael, a Máhpéla barlangjába, Efrón, Cóhár fiának, a hittinek mezejére, amely Mámré előtt van” (25:8-9). Bölcseink szerint a szórendnek különleges jelentősége van, hiszen az öregebb Ismael maga elé engedte Izsákot („Izsák és Jismael”), ami arra enged következtetni, hogy Jismael tsuvát csinált, azaz megtért, és így távozott a fizikai világból.

Nagyon érdekes, hogy a megtért féltestvér (Jismael) és egy finoman szólva is zűrös damaszkuszi szolga (Eliezer) közül a rabbinikus irodalom az utóbbit tudja inkább elképzelni Izsák, ezáltal egész Izrael hűséges segítőjeként.

Darvas István rabbi / OR-ZSE

---