A botránnyal való szembesülés az egyetlen remény

„Nézd, számomra akkor, azokban az években egy olyan dolog történt, ami nagyon ritkán történik a történelemben. Most nem akarok túl pesszimista lenni, de valahol ott a létünk tulajdonképpeni alaphelyzete lett hirtelen nagyon nyilvánvalóvá… Majdnem elviselhetetlenül nyilvánvalóvá. Sőt, hát elviselhetetlenül nyilvánvalóvá. (…) A koncentrációs táborok univerzumára gondolok, ami mint egy fenyegető alapképlet létezik azóta is. Most, mint lehetőség, mint visszatérhető lehetőség, mert hiszen megtörtént egyszer. Akármilyen iszonyú ez – ahogy én ezt már többször megírtam –, itt készültek el a század betűformái” – olvassuk a Beszélgetések 270. oldalán Pilinszky Jánostól, aki keresztény, katolikus emberként szellemi síkon úgy szenvedte meg a koncentrációs táborokat, mint fizikai értelemben maguk a túlélők: az általános és folyamatos létbotrányban élve.

Megjelent: 2017. március 02. 16:14

Pilinszky János úgy vélte – s ezt Maár Gyula 1978-bnan készült portréfilmjében meg is fogalmazta –, hogy ami a lágerekben történt, az „egy általános botrány, pontosabban nem is általános botrány, inkább ott, annak a határán mozog. Ugye Hölderlin mondja, ahol nagy szükség van, ott közel van a szabadító. Ilyen értelemben talán. Tehát énszerintem mindenfajta ilyen botránnyal való szembesülés az egyetlen remény…”.

Az idézetek a már említett Beszélgetések című kötetből valók, amely 2016-ban jelent meg a Magvető Kiadónál Hafner Zoltán szerkesztésében, jegyzeteivel és utószavával. Ez utóbbiból kiderül, hogy a költővel készült interjúk első gyűjteménye 1983-ban jött ki a nyomdából (ugyancsak a Magvetőnél), majd kötetben az anyag 1994-ben jelent meg újra egy jóval teljesebb kiadásban a Századvégnél. Ez utóbbi, ’94-es könyvnek a módosított változata olvasható – immár 2002 óta – a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján, vagyis a most nemrégiben kiadott új kötet az 1994-es kiadást vette alapul, de ahhoz képest jóval több magyarázó jegyzetet tartalmaz.

Hafner Zoltán kiváló szerkesztői munkát végzett: a kötet áttekinthető, világos szerkezetű, s a jegyzeteken kívül van benne betűrendes címmutató, kulcsszavas témamutató és névmutató is. Ami a mai olvasó számára feltűnik, az a sajtóbeszélgetések mélysége, gazdagsága, univerzális tágassága, amit részint a riporterek komoly fölkészültségéből, részint az interjúalany széleskörű tájékozottságából, műveltségéből, s már-már debattőri okosságából fakad. A beszélgetésekben megszólaló költő egész egyszerűen egy okos ember, akinek a sajtóban van helye és ideje a megszólalásra. Nem akarok sommás ítéletet hozni a honi médiaszakma egésze fölött (nem is lehetne, de ha lehetne, akkor sem volna igazságos), de kevés médiumot tudnék a ma működők közül elképzelni, ahol egy-egy egzisztencialista, filozofikus, morális Pilinszky-interjúra igény volna.

Ez a kötet nem csak a század nagy költőjét minősíti, hanem korát és korunkat is. Megállapításai igazak, bölcselkedő poétikai eszmefuttatásai sziporkázóan érdekesek, morális tartása pedig szinte példátlan.

Ezt a könyvet szeretettel ajánlom azoknak, akik az elmúlt években esetleg kevesebb Pilinszky-verset olvastak, mint korábban, ugyanis a beszélgetések közben/után mohó kedvet kapni hozzá, hogy egy-egy verseskötetéhez nyúljunk. Tanulságokat levonni igyekvő, összegző jellegű gondolkodásán átsugárzik mély humanizmusa a szenvedők iránt. Megfontolhatnánk szavait:

„(…) a fejünkre idézett katasztrófának volt azonban egy másik tanulsága is. Az írott történelem romjai alatt szinte kivétel nélkül mindannyian érintkezésbe jutottunk az íratlan történet, a szegények életének mélyrétegével. (…) Számunkra eleddig ismeretlen ellentmondásokat éltünk meg. Sose hitt kiszolgáltatottságot és maradéktalan védettséget. Látszat és valóság helyet cserélt. (…) A tények mögül száműzött Isten időről időre átvérzi a történelem szövetét. Ami nyomot hagy rajta, oly véghetetlenül igénytelen, hogy kérdéses: valaha is föl tudunk érni hozzá? Ha lehet megkülönböztetést tenni, a köztünk beállott elnémíthatatlan csend többé nem is annyira a költészetet illeti, mint magát a költőt kötelezi, élete egészét követeli már, s nem lehet nem eleget tenni e hívásnak, ha mindjárt a végleges és tökéletes elnémulás kockázata árán is”.

Pilinszky János: Beszélgetések, Magvető Kiadó, 478 oldal, 3490 forint.

Kácsor Zsolt