65 évvel ezelőtt deportálták Komárom és környéke zsidó közösségét

A komáromi zsidó közösség

A 18. század közepén 7 család alkotta a kisváros zsidó közösségét. A Komáromi Zsidó Hitközség 1791-ben alakult meg. Az első rabbi Eisik Lax volt, őt Pinchas leb Frieden követte. 1861-ben érkezett Komáromba dr. Schnitzer Ármin rabbisegéd. 1863-ban fejezték be a Király püspök és a Hajnal (ma Štúr) utcák kereszteződésében álló neológ zsidó Nagytemplom (ma sportcentrum) építését, amely a gettósításig működött. 1865-ben Zsidó Nőegylet alakult. Az erősödő ortodox irányzat 1889-ben választott magának önálló vezetőséget, Raab Dávid elnökségével. 1895-ben elkezdődött a zsidó kulturális és művészeti centrumként működő Menház építése, 1896. október 11-én avatták fel. Az építkezés mecénása Fried Kálmán volt, emléktáblája ma is megtalálható a zsinagógában.

A századfordulón Krausz Mór rabbi vette át a vallási élet irányítását. Felépült az ortodox Nagytemplom (1907), jelenleg felújítva az Idősek Otthonának a része. 1909-ben megalakult a Komáromi Zsidó Ifjúsági Egyesület. Az első világháború csatáinak 45 zsidó áldozata emlékét ma a temetőben álló emlékmű őrzi.

A város egy része 1919-ben Csehszlovákiához került. Dél-Komáromban csak egy kisebb zsidó közösség élt, főleg neológok. 1921-ben avatták rabbivá a komáromi születésű dr. Wallenstein Zoltánt (a későbbi híres pécsi főrabbit). Szónoklatai, ünnepi beszédei eseményszámba mentek, gyakran más vallások képviselői is csodálattal hallgatták. 1923-ban érkezett Komáromba Lefkovics Józsua, az utolsó ortodox főrabbi, élete az Auschwitz-i megsemmisítő táborban fejeződött be.

Az első bécsi döntést követően, 1938 végén Magyarország része lett a túlparti Komárom is. A zsidótörvények és rendeletek sorával kiteljesedett a zsidóság diszkriminációja. A komáromi zsidók, akik jelentős szerepet töltöttek be a város gazdasági, kulturális és szellemi életében. a diszkrimináció következtében ezt a szerepüket fokozatosan elvesztették. A zsidó kereskedő üzleteit bezáratták. Átalakult a város társadalmi és kulturális élete, valamint a lakosság nemzetiségi és vallási összetétele.

Komáromban a zsidótörvények és rendeletek 2170 zsidót sújtottak. 1939-ben megkezdődött a közérdekű munkaszolgálat előkészítése, majd végrehajtása. A kegyetlen munkaszolgálat számos áldozatot követelt. 1944. április 5-én kötelezővé tették a sárga csillag viselését. A német Gestapo 1944. április elején jelent meg a városba, rövid időn belül berendezték parancsnokságukat. Még ebben a hónapban felállították a gettót. Május végére befejeződött a gettósítás. Június 12-16. között a dél-komáromi vasútállomásról a gettó lakóit vagonokba zsúfolva Auschwitz-Birkenauba deportálták. A megsemmisítő és kényszermunka táborokból 1922 zsidó soha nem térhetett vissza, nevüket ma emlékkönyv őrzi a zsinagógában.

A Komáromi Zsidó Hitközség napjainkban a Szlovákiában működő tíz közösség egyike, aktív programjaival az egész régióban minden érdeklődőnek oktat és tanít zsidóságról, kultúráról.

Kapcsolat:
www.menhaz.sk
E-mail: kile@menhaz.sk